Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)

A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom

29 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN dául a háborúk idején a katonaság élelmezésének biztosítása céljából születtek.124 A 16-17. századi gazdasági fejlődéssel, az árforradalommal és részben a céhek bezárkózásával összefüggésben jelentek meg a valódi limitációk. A 16. században az árakat először a városok kezdték rögzíteni, majd az 1625. évi XL. törvény élet­belépését követően, a munkabérek és a piaci áruk ármegállapításának joga részben vármegyei hatáskörbe került. Az 1659. évi LXXI. törvény már részletesen szabta meg a megyei fennhatóság alá tartozó területeket, úgy, mint az árak és bérek sza­bályozását, a mesteremberek, kézművesek és mészárosok eladó áruinak értékét. Ezzel szemben egyéb áruk (pl. gabona) árát továbbra is a városi önkormányzatok határozták meg. Ennek következményeként, a 18. században számos vita támadt a városok és a megyék között, mivel a megye, az 1659-es törvényre hivatkozva, ki akarta terjeszteni /imitációs jogát valamennyi termékre. Szegeden is előfordult, adott időszakban, hogy két érvényes piaci árszabás létezett egymás mellett. Az árjegyzékeket a vásárokon készítették, összeírták az ott fellelhető terméke­ket, mértékegység és pénzegység szerint meghatározták azok árait, a piaci igények és szükségletek figyelembevételével. így ezek az árszabások fontos történeti for­rások, melyekből egy-egy mesterség által kínált termékskálára, valamint a helyi és korabeli átlagos áruválasztékra vonatkozóan szerezhetünk részletes adatokat. Az árszabások alapján, nyomon követhető a szükségletek változása, a technika fejlődése, valamint mód nyílhat a táji jellegzetességek, a különféle stílus- és divat- irányzatok terjedésének, az életmód változásainak feltárására. Ugyanakkor jó for­rásanyagok egy-egy mesterség vagy a helyi céhes ipar történetének vizsgálatához. A kutatáshoz kapcsolódóan a fazekasok 18. századi csongrád megyei és hód­mezővásárhelyi árszabásait tekintettem át.125 A megyei levéltári anyagban a legko­rábbi fazekas limitáció 1740. évből, míg Hódmezővásárhelyről, 1743-ból maradt ránk. A 18. századi árszabások mindegyike vármegyei szintű határozat. A történeti hitelesség szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy bevett szokás volt a megyék közötti árszabáskölcsönzés, valamint a korábbi évek tételeinek némileg módosított árakkal történő átmásolása. Erre jó példa Csong­rád vármegye 1803. évi és 1811. évi fazekas Imitációja, ahol az egyes tételek és bejegyzések gyakorlatilag szóról szóra megegyeznek.126 Azt is fontos kihangsú­lyoznunk, az árszabások termékei vásárokon jelentékeny mennyiséget képviselő tömegáruk, így a szabályozott terméklisták az egyedi készítésű árukészletről nem igen tájékoztatnak, és nyilván az egykori edénykészlet-struktúrát sem fedik le tel­jességükben. Vizsgálatuk régészeti szempontból azért hasznos, mert a felsorolt ter­mékek a mindennapok során széles körben használt, az ásatások eredményeként felszínre hozott leletanyagról tájékoztatnak. A két forráscsoport között lényeges 124 CSML állagjegyzéke, 1985. 125 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. 1781, 1791, 1803, 1811. és 1819. évi fazekas céhlimitációk 126 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. i

Next

/
Thumbnails
Contents