Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
167 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLATA eleme a csöcsös fül, addig erre, a régészeti együttesben mindössze egyetlen példát találtam, az is egy redukált égetésü korsó fülének töredéke.1059 A népi fazekasság korsói területileg is különbözőek, ami az összenyomott szájnyílású, szűk nyakú, csöcsös fülű, rostélyos korsók alföldi, míg a széles és kerek szájnyílású formatípusok dunántúli elterjedtségében nyilvánul meg.1060 A kora újkori régészeti együttesekben már felfedezhetők a regionális eltérések, de ezek még korántsem olyan mértékűek, mint a népi kerámia esetében.1061 A két korszak edénymüvességében összekötő elem lehetne a folyadéktárolókon megjelenő írókás díszítmény, mivel megléte mind a régészeti, mind néprajzi időszakban jellemző. Az anyagcsoportok edényeit összevetve, azonban olyan stílusbeli különbségek érzékelhetőek, melyek alapján a kapcsolat gyakorlatilag elvethető. Igaz, hogy a festett motívumok mindkét együttesben döntően növényiek, de a korai parasztkerámiát a sárga, fényes egyenletes felvitelű fedőmáz alatti, sötét alapra, többnyire fehérrel megírt, kontúr nélküli omamensek, míg a 17. századi edényeket a színtelen fedőmázas, világos alapra felvitt, barnával kereteit, zöld, piros motívumok jellemzik. A régészeti együttesek mázatlan edényfalú, vörös színű engobe-bal festett folyadéktárolói a népi fazekasközpont repertoárjából hiányoznak. Megvannak a 19. században, de más régiók anyagában: a Duna-Tisza közén, Kalocsa környékén és Erdély egyes területein (pl. Rév).1062 A régészeti együttesek táljai és tányérjai belül mázasak, laposak, egyenes, ritkábban sinces oldalfalúak. Akadtak köztük olyanok, melyekre felerősítést szolgáló, különböző kialakítású függesztőfuleket erősítettek, míg a néprajzi anyag lyukasztott fenékszegü darabjai hiányoztak. A hódoltság korát meghatározó talpas tálak, mind a két leletegyüttesben előfordultak, bár néhány tucatnál több töredéket nem sorolhattunk ebbe a típuscsoportba. A helyi fazekasság tálasedényei kivétel nélkül laposak, fordított csonkakúp alakúak, egyenes, sinces vagy öblös falúak. A talpas tálforma idegen maradt a magyar népi kerámiától. A régészeti korszakban az írókás, színtelen fedőmáz alatt sárgásfehér alapon, sötétbarna kontúrral, vörös és zöld színnel megírt geometrikus és növényi motívumokkal díszített tálak a jellemzőek. A 17. századi írókás árut a geometrikus és az egyszerűbb növényi omamensek használata jellemzi, a figurális díszítmény - egy kivételt említve - lényegében hiányzik. A vásárhelyi írókás tálak növényi omamensei megfogalmazásukban csak halványan emlékeztetnek a kora újkori díszítésre. A régészeti kerámiával ellentétben a 19. századi fazekastermékeken nem jellemző a félköríves geometrikus elem, a pikkelyminta és a minták körülponto- zása. Az egy tagból kibomló akantuszlevelek, a rácsokkal kitöltött gránátalmák, a tulipánok és a virágbokros, bimbóban záródó leveles szárak felfedezhetőek, de a 1059 IGAZ - KRESZ 1965, 109. 1060 CSUPOR-CSUPORNÉ 1998, 143. 1061 RADIC - BOJCIC 2004, 187, 361-362; HORVÁTH - SIMON 1996, 451, 30. kép 1, 57. kép 2, 67. kép 4, 69. kép 6, 71. kép 3, 5. 1062 IGAZ - KRESZ 1965, 127; CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 143, 169-170.
