Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLA TA 168 stílus szabadrajzúsága és a kompozíció kötetlensége azoktól idegen, a megfogalmazás alapvetően új. A mázak fényesek, egyenletes, vékony felvitelüek. A tálak anyagukban is különbözőek. A néprajzi kerámia tálasedényei finoman iszapoltak, faluk keményre égetett és vastag, színük nem fakó, világos, hanem élénk vörös. A vásárhelyi központ táljainak és tányérjainak színvilága egyáltalán nem emlékeztet a kora újkori hagyományokra. A korai tálak főként zöld-okkersárga mázfoltosak, nem jellemző az írókás diszítmény, és később sem a fehér alapon megírt, barnával kereteit, színes motívumok jellemzik a központ kerámiáját. A néprajzi és a régészeti korszak kerámiaanyaga több eltérést, kevés kontinuitást mutat. A korabeli ásatási anyag mind megfogalmazásában, mind díszítőstílusában különbözik a vásárhelyi népi kerámiát meghatározó mintakincstől. Kevés az a vásárhelyi népi díszítőtechnika és edényforma, mely mögött kora újkori eredet fedezhető fel. Feltűnik a becsípett szájú, szűrőbetétes vizeskorsó, a csöcsös fülű folyadéktároló, az akasztófiüles dísztányér, és megvannak a néprajzi anyag ismert, a felvidéki - alföldi kereskedelmi kapcsolatok kora újkori emlékét őrző engobe-festéses, belül mázas vászonfazekak, de hiányoznak a szűk szájú bütykösök, a pálinkás butéliák, a kívül-belül mázas, címeres kancsók, a bödönök és még megannyi, a népi fazekasság körébe vonható, agyagból égetett termék. A díszítőstílus is eltérő. Ismert az íróka, a folyatott és fésűs mázdíszítésre is találunk egy-egy példát, de a korszak kerámiája, a használati szerepkörből adódóan, nagyrészt díszítetlen. A díszítetteken az egyszínű máz és a festés, a fazekakon az ecsetes, a tálasanyagban az írókás díszítmény a meghatározó. A fazekak kívül mázatlan felülete, vörös engobe-os geometrikus díszítőfestése, a folyadéktárolók sikált, karcolt, bepecsétel mintája, valamint az ólommázas, írókás tálak és tányérok barna, vörös, zöld színvilága, a geometrikus és az egyszerű növényi orna- mensek tűnnek fel. A 18-19. század fordulójának vásárhelyi kerámiáját a karcolt, sgraffito technika, a zöld-okkersárga mázfoltozás, az áttört díszítmények, illetve a máz és a festés együttes alkalmazása jellemzi. A legkorábbi időszak termékein szinte kizárólagos díszítményként tűnik fel a színes foltos máz (23. kép), a bekarcolt vagy rácsosán áttört minta,1063 valamint az egyszínű zöld mázbevonat.1064 Az írókás díszítőeljárás a 19. század első évtizedeitől válik általánossá. A legkorábbi ilyen díszű edényeken szinte kizárólagosak a sárga máz alatt, zöld mázfoltokkal hangsúlyozott, vörösbarna alapon, fehér festékkel, kontúr nélkül megírt minták (24. kép). A század második felétől a sötétbarna alapú, sárga mázzal borított, fehér, vagy színes írókázás vált általánossá, valamint a dudi alapszínű, tarka mintás kerámiák jelentek meg. A népi kerámia domborműves díszítése, a színhatással együtt járó karcolás vagy az áttört minták alkalmazása csaknem 1063 KRESZ 1990, 329. és 330. kép; KRESZ 1954, XXIII. tábla 9. ábra és XXIV. tábla 13. ábra; KRESZ 1983,68. kép 1064 KRESZ 1983, 63. és 64. kép; DOMANOVSZKY 1981, II. 70-71. kép
