Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLA TA 166 legalábbis a vizsgált együttesek alapján. A vásárhelyi anyag feketeedényeinek közös jellemzője a homokos soványítás és a finom iszapolás. A külső edényoldal többnyire szürkésfekete, polírozott, de nem mindig fényesen fekete. Díszítéseiben mind a csiszolt, mind a karcolt motívumok szerepe meghatározó, és a két technika kombinálásából létrejött bonyolultabb mintasorok egy edényen való alkalmazása is több darabon képviselt. A motívumok kivétel nélkül geometrikus szerkesztésü- ek. Jellemzőek az edények nyakán és vállán függőleges irányban felvitt, csiszolt sávok, valamint a karcolt hullámok, ívkötegek, fésűs girlandokkal, fogaskerékkel mintázott rovátkasorok. A csiszolt és a vésett díszítmények mellett nem túl jelentős számban, de találunk példát a domborított díszítőelemekre is. A leletanyag redukált égetésü edényei formailag a népi kerámia típusaival rokoníthatók,1055 bár díszítésükben eltérőek. A régészeti együttesben meghatározó redukált díszű edények előállítása a néprajzilag kutatott időszak fazekasművességét nem jellemzi. A múzeumi anyagból hiányoznak a redukált égetésű edények. Régiónkban Szentes és Nádudvar vált híressé az ilyen technikával előállított termékeiről.1056 Az edények megformálásukban és díszítésükben egységesek: szájuk kerek és széles, kiöntőcső nélküliek, és kivétel nélkül csiszolt díszűek.1057 A vásárhelyi kora újkori anyag alapján nem támasztható alá, hogy a növényi mintás besimítású feketeedények a mázas kerámia írókás - virágos díszítményeivel azonos időben jelentek meg.1058 Figyelembe véve a dél-alföldi területek nyersanyagadottságait és a készítési-díszítési hagyományokat sejthető, hogy a folyadéktárolók jelentős része helyben készülhetett. A felhasznált sötétbarna kontúros, zöld, téglavörös írókázott motívumú edények díszítésükben teljesen megegyeznek az anyag hasonló technikával díszített táljaival és tányérjaival. Ez alapján nagy a valószínűsége, hogy az ilyen díszű fennálló edények helyi - tálasedényt is gyártó - mesterek műhelyeiből kerülhettek ki. Felvethető, hogy a korszakban talán éppen Vásárhelyen működött egy ilyen műhely. Néprajzi adatok alapján tudjuk, hogy a központban, a 18. század végéig folyt feketeedény-gyártás, azonban a századfordulóra a tevékenységgel felhagytak. További feladat a folyadéktároló edények származási helyének pontosítása, melyre a metélt mázas, a mázatlan vörös engobe-festéses és a karcolt díszű redukált égetésű edények kapcsán kínálkozik leginkább lehetőség. A készítési hely meghatározásában elengedhetetlen a mühelyleletek és selejttermékek feltárása. Kívül mázas, belül mázatlan folyadéktároló edényt a kora újkori anyagban nem találtam, és nem képviselt a mázvirágos dísztőtechnika sem. Hasonló a helyzet a kora újkori és a népi kerámia becsípett szájú, rendszerint szürőbetétes vizeskorsóit tekintve is. Az alapforma hasonlósága vitathatatlan. A hagyományozódás csaknem változatlan, de míg a néprajzi anyag alföldi típusú vizeskorsóinak elmaradhatatlan 1055 SZABADFALVI 1986, 7, 15, 37, 48. kép; KRESZ 1991 .b, 93. kép, 123. kép, 128. kép 1056 KRESZ 1991.b 47. 1057 KRESZ 1991.b 93. kép, 128-129. kép,123. kép 1058 SZABADFALVI 1960. 81.
