Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
165 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMÜ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLA TA határozó együttesét képviselik a vörösbama, vörös engobe festett edények. A felhasznált motívumok változatosak. Legegyszerűbbek az egyenes egymással párhuzamosan körbefutó vonaldíszek, vonalköteg-sorok, hullámok, pöttyözések, rácsosán felvitt és ferdén húzott vonalak. Egyedi típust képviselnek a visszakarcolt, festett technikával díszített fazekak. A régészeti kerámia vörös festéses díszítménye a néprajzi korszak fazekain is tovább él. A felhasznált motívumok változatosak, a kora újkori díszítéshez viszonyítva a néprajzi mintakincs egyszerűbb, a vállra festett hullámos és egyenes vonalak kombinációjaként létrejött zsinegdíszek emlékeztetnek az egykori hagyományokra.1050 Jelentősen eltért a plasztikus díszítmények alkalmazásának aránya a két korszak főzőedényein. A parasztkerámia nagyfazekainak és -kantáinak szinte állandó díszítménye az ujj benyomással tagolt, az edényfal megerősítését szolgáló abroncs,1051 melynek régészeti jelenlétére mindössze egyetlen példát említhetek.1052 Mindkét anyagcsoportnál ritka kivételnek számított - a régészeti kerámián legtöbb esetben a kisfazekak peremén vagy a bögrék nyakán körbefutó - a sávosan bemélyített, pecsételt díszítmény. A régészeti leletegyüttesek másik meghatározó csoportja a nyakkal rendelkező öblösedények. Az előkerült fülek mérete, perem- és fenékátmérők nagysága, valamint az oldalak falvastagsága szerint az átlagos méretű, a formacsoporttól függően 15-30 cm magas folyadéktároló edények használata jellemezte a korszakot. A csoporthoz sorolt edények készítési technikája, anyaga, soványítása, tipológiája és díszítése változatos, de a népi kerámia hasonló típuskategóriájához képest kevésbé differenciált. Formai alapon a becsípett, szürőbetétes, szűkebb szájnyílású, hosz- szú nyakú füles korsókat, illetve a kerek, szélesebb szájú, esetenként kiöntőcsővel ellátott kanták csoportját tudtuk elkülöníteni, és a kancsók kora újkori vásárhelyi használatára következtettünk. A vásárhelyi központban készült fennálló falú, folyadék tárolására alkalmas öblösedények köre széles; ez a legváltozatosabb típuscsoport. Főként szűk szájú, rendszerint írókás díszű bütykösök, egyszínmázas mihókok, csalikancsók és sgraffito-technikával díszített butellák készültek. A korai időszak jellemző termékei még, a mázatlan, sárga-zöld mázfoltokkal, folyatással díszített mázvirágos vizeskanták és korsók.1053 A néprajzi együttesek feketekerámiájának díszítőstílusát tekintve megállapítható, hogy a karcolt díszítőtechnika, a fésűs hullámvonalak, az egyenes vonalkötegek és a bepecsételések a dunántúli és erdélyi területeket,1054 míg a sikált felületek és csiszolt omamensek az alföldi edényanyagot jellemzik. Ez a díszítésbeli kettősség a népi korszak edényein szembeszökő, de a kora újkorban nem ennyire eklatáns, 1050 MFM ltsz. 86.1.1, KRESZ 1991 .b 101. kép; KRESZ 1960, 309; SZALAY - ÚJYÁRY 1982, HOLL 1963.b, 336; HOLL 1956, 192. 1051 IGAZ-KRESZ 1965, 102; KRESZ 1990, 383. ábra 1052 TJM 99.2.216. 1053 KRESZ 1991, 149. kép 1054 KÓS 1976,221; CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 174; BENKŐ 1992, 66. tábla, 9, 11-12. kép
