Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI FAZEKASKÖZPONT 160 vált, évszámmal hitelesített edénytípusok többsége itt fordult elő először, sőt a központ egyes díszítőtechnikai eljárások elterjesztésében is élenjárt.1031 A vásárhelyi központból származik például az országos viszonylatban legkorábbinak tekinthető évszámmal keltezett miskakancsó, és a néprajzi kutatás szerint a butellát is e város fazekasmühelyeiben készítettek először.1032 A 19. század utolsó negyedében gyorsan lefutó divatáramlatokat figyelhetünk meg, melyek jelzik a fazekasipar általános válságát. A piaci igények naprakész ismerete a 19. század végére teljesen megszűnt, a fazekasok elvesztették személyes kapcsolatukat a vásárlókkal. Új, polgári használatra is alkalmas edénytípusok - cukortartók, süteményestálak, vázák valamint új díszítmények - a rátét, az agyagmetszés, az ecsetes, nagyméretű virágozás - jelentek meg. A használati edények díszítőstílusa fokozatosan elveszti központot jellemző jellegét, a hagyományos színvilág és új festékanyagok terjedtek el. A kereskedelemben is jelentős változások következtek be. Az edénykereskedők egyszerre több központ termékeivel tűntek fel a piacokon és vásárokon, így az értékesítés során is keveredtek a különböző központok, egyébként is hasonló díszítményű termékei.1033 A formai összetevőkhöz hasonlóan, történetiség figyelhető meg az edényeken alkalmazott díszítőtechnikák és színezési módok tekintetében is. A díszítmények jellemzően a formához igazodtak, a célszerűség és használhatóság szabott keretet az alkalmazott technikáknak.1034 A vásárhelyi fazekasság díszítőstílusát a nagyfokú változatosság, az egyedülálló díszítőkedv és a széles szakmai repertoár jellemezte. Meghatározó a máz és a festék együttes alkalmazása, a mázfoltozás és az írókázás. Gyakoriak a karcolt, sgraffito-technikával díszített edények. A fazekasközpont jellegzetes díszítése az áttörés, amit rendszerint tálakon, csalikorsókon, varrókosarakon, tinta- és fésűtartókon alkalmaztak. A karcolt és festett díszítőmotívumok egyaránt növényiek, de egyes edénytípusoknál (pl. butella) vagy műhelyközpontoknál (pl. Tabán) a geometrikus és figurális elemek használata is meghatározó, egyedi jelleget öltött.1035 A legkorábbi időszak meghatározó díszítése az okkersárga-zöld mázfoltozás, a máz alá karcolás, az egyszínű zöld mázazás és az áttört, rácsos minták.1036 A korai darabokon nem jellemző az írókázás, ez a díszítőeljárás az 1820-as éveket követően vált általánossá. A színezés, az 1840-es évekig, szinte kizárólag sárga máz alatt, zöld mázfoltokkal hangsúlyozott, vörösbama alapon, fehér festékkel megírt 1031 FÜVESS Y 1993 .b, 146-147. 1032 KRESZ 1983,299. 1033 FÜVESSY 1994, 123. 1034 Az esztétikai funkció egészében a használati funkció alá rendelt. Kiss Lajos, 1916-ban megjelent tanulmányában, részletesen ismerteti a vásárhelyi tálasság jellemző díszítőtechnikáit, megadja a leggyakrabban alkalmazott motívumok helyi elnevezéseit, illetve városrészenként kitér a meghatározó díszítőeljárások bemutatására (KISS 1916, 72-88). 1035 ISTVÁN 1980, 562. 1036 KRESZ 1990, 329. és 330. kép; KRESZ 1954, XXIII. tábla 9. ábra és XXIV. tábla 13. ábra; KRESZ 1983, 63., 64. és 68. képek; DOMANOVSZKY 1981, II. 70-71. kép
