Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐ VÁSÁRHEL Yl FAZEKASKÖZPONT 156 itt dolgozó mesterek, ami idővel a csúcsi munka megkülönböztető jegyévé vált. A kék-fehér festést, megjelenését és elterjedését a néprajzi kutatás nyugat-európai, habán hatásként értékeli.995 A vásárhelyi tálasság hanyatlása a századfordulón indult meg, amit a fazekasok számának folyamatos csökkenése jelzett.996 1912-ben még jelentősnek mondható az itt dolgozó mesterek száma, de a hagyományos formák és díszítőtechnika alkalmazását az 1907-ben felállított agyagipari tanműhely által kezdeményezett, sablonnal körülírt, ecsetes festés elterjedése fokozatosan szorította ki. A folyamat ellen, tiltakozásképpen 1912-ben, Újváros szélén a vásárhelyi művészek egy köre létrehozta a Majolikatelepet, melynek keretei között betiltották az ecset használatát, helyette ismét írókával dolgoztak, de a formát és a díszítést már a kor szellemének, a szecesszió ízlésének megfelelően alakították, ún. népies szecessziós stílusban alkottak. A tömött, mindent elborító, burjánzó minták, az agyondíszített felületek, a sokszínű, tarka színezés vált egyeduralkodóvá. A 20. század első felétől jellemzően már nem a központ maga, hanem egy-egy nagyobb fazekasegyéniség formálta a helyi stílust, amit már nem a paraszti vásárlók ízlése és igénye szabályzott, hanem a művészeti tevékenység alakított. Az 1950-es években, a népi iparművészet keretein belül, a neofolklorizmus jegyében történt még egy utolsó kísérlet a régi hagyományok felélesztésére. Kajári Gyula, Próbstner János, Vékony Sándor, Imre Sándor és Mónus Ferenc tálasmesterek neve fémjelezi ezt az időszakot.997 A központ díszítőstílusa addigra teljesen elvesztette egyedi jellegét. A hódmezővásárhelyi fazekasközpontot a tálasedényei tették híressé. A fazekas- iparnak a helyi nyersanyag szolgáltatta az alapját, kijelölve a mesterségen belüli szakosodás irányát. Egy körzet profilját számszerűleg a kemencébe rakott, illetve kereskedelemnek szánt edények százalékos aránya alapján határozza meg a kutatás.998 Vásárhelyen a száz darab, úgynevezett folyóedény-készlet 28 db tálból, 40 db tányérból, 15 db csészéből, 7 db fedőből, 10 db findzsából,999 szilkéből és bögréből tevődött össze. Eszerint a tálasanyag aránya megközelítően 100%-ot tett ki.1000 A fazekasság tálas ágának főszerepének megfelelően specializáták a helyi égetőkemencéket. A vásárhelyi fazekaskemence klasszikus függőleges huzatú, kerek alaprajzú, belső tere két részre osztott. A tüzelőteret és a rakodóteret rács választotta el. A kemence sajátossága a rostély kialakítása. A rácsok egymással párhuzamos karokból álltak, ami a laposedények sorokba rendezését könnyítette meg. Vásár995 KATONA én. 41. 10. kép; KATONA 1974, 35. és 157. képek - A csúcsi fehér-kék színezésű agyagáruk kizárólag színvilágában hasonlított a habán kerámiához, nem ónmázas termékek. 996 KISS 1964,291. 997 KRESZ 1990, 369-370. 998 KRESZ 1960, 332. 999 Afindzsa széles fenekű, felfelé szűkülő, alacsony bögreféle. Funkcióját tekintve lényegében megegyezik a bögrével és kisköcsöggel (CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 64). 1000 KISS 1915, 62-63.
