Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐ VÁSÁRHEL YI FAZEKASKÖZPONT 154 alapján vizsgálta a városban élő, dolgozó mesterek számát, korszakokra bontva elemezte a jellemző díszítőtechnikákat. Csoportokban rendezve definiálta a központ mesterei által készített meghatározó edényformákat, a három városrész - Kis- utca (Csúcs), Tabán, Újváros - fazekaskultúráját külön-külön jellemezte. A központ kerámiamüvességének megismerését Kresz Mária kutatásai segítették, aki a vásárhelyi edénykészlet változásvizsgálatával foglalkozott. A Néprajzi Múzeumban és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzött évszámos-feliratos cserépedények tanulmányozása révén különítette el a központot jellemző edénytípusokat, valamint az egyes díszítőtechnikák megjelenési idejét. Időrendileg jellemezte a különböző edényformákat és díszítőeljárásokat, kitért használatuk és alkalmazásuk elterjedésére.980 Önálló tanulmányban vezette végig Maksa Mihály tálasmester munkásságát és rajzolta meg családjának életútját.981 Kiss Lajos munkáiból kiindulva, összehasonlította a három városrész - Csúcs, Tabán, Újváros - egymástól eltérő formai összetevőit és sajátos stílusjegyeit.982 Részletesen foglalkozott a vásárhelyi tálasok termelésével, vizsgálta az értékesítési lehetőségeket, kitért a kereskedelmi kapcsolatok különböző formáinak bemutatására, ismertette a kialakult vonzáskörzetek és a fazekasközpontok profilja között létrejött viszonyrendszert.983 Feldolgozásainak köszönhetően a vásárhelyi tálasközpont országos szinten is a legjobban feltárt központjaink egyike. A vásárhelyi központ jelentőségét Domanovszky György is több tanulmányában kiemelte. A magyar fazekasságról és népi díszítőművészetről írt átfogó munkájában részletesen foglalkozott a központ díszítőstílusával. Felhívta a figyelmet a történeti előzmények és a hagyományok központot formáló szerepére.984 A központot feldolgozó kerámiatörténeti munkák sorában említhető még Nagy Vera tanulmánya, amely a közelmúltig dolgozó, Vékony Sándor csúcsi fazekasmester életútját kíséri végig.985 R Szalay Emőke, a debreceni Déri István Múzeum hódmezővásárhelyi kerámiaanyaga kapcsán fogalmazott meg a központ történetére és stílusára vonatkozó lényeges információkat.986 Füvessy Anikó a 19-20. századi alföldi parasztkerámia típusainak és díszítményeinek stílusváltozásait vizsgálta, illetve külön értékelte a vásárhelyi központ regionális kerámiaművességében játszott meghatározó szerepét.987 A vásárhelyi kerámia az alföldi parasztstílusú kerámia legkorábbi terméke. A fazekasság írott forrásokkal dokumentálható kezdete, a 18. század elejéig nyú980 KRESZ, 1954. 127-147, KRESZ, 1983, 295-316. 981 KRESZ, 1966. 115-151. 982 KRESZ, 1990. 317-371, KRESZ, 1991. 48-55. 983 KRESZ 1960. 984 DOMANOVSZKY, 1942, DOMANOVSZKY, 1968. 48-51, DOMANOVSZKY, 1981. 192-196. 985 NAGYV. 1987. 986 P. SZALAY 1994, 267-309. 987 FÜVESSY 1993.0, 1993.b, 1994, 1998, 2000, 545-558.
