Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 148 visszakarcolt festett technikájú agyagárutól különböző termékek. Amennyiben elfogadjuk, hogy a formai jellemzők alapján fazéknak meghatározott edények funkciójuknak megfelelően tűzálló agyagból készültek, akkor származási helyüket, az említett alapanyag- és készítésbeli eltérések miatt, más régióban kell keresnünk. Hol készülhettek, a vékonyfalú, festett vászonfazekaktól anyagukban, soványítá- sukban, edényszínükben és díszítésükben különböző edények? Sarkítva a kérdést, hol bányásztak korszakunkban tűzálló agyagot? A felderítésben ezúttal is a néprajzi kutatási eredmények nyújthatnak támpontot. Áttekintve a korszak lángálló agyagból készített fazekastermékeit megállapítható, hogy az erdélyi és partiumi területek főző- és folyadéktároló edényei díszítésükben emlékeztetnek a régészeti anyag rácsosán festett fazekaira, bár a révi, vas-oxidmentes agyagból gyártott termékek, a felvidéki fazekakhoz hasonlóan, fehér színűre égtek és belső oldaluk rendszerint sárga mázzal borított.954 Az erdélyi területek másik szóba jöhető tűzálló agyaggal rendelkező központja Lippa és Lugos, a dél-nyugati vidéken.955 A központ fazekai kvarcos agyagból készültek, szürkésfehér színűek, az edényfal feltűnően érdes tapintású. Jellemzőjük az erősen szűkülő edényfenék és a felül hasasodó edénytest, ami nem idegen a 17. századi együttes fazekainak anyagától és formájától, de azok felülete festett zsinegdíszes vagy abronccsal díszített.956 A 18-19. századi forrásanyag alapján mindössze a révi fazekak, kanták és korsók távolabbi vidékre történő - például Debrecen környéki - szállításáról rendelkezünk adatokkal, de az erdélyi területeken előállított termékek főként a helyi, illetve a szükebb vásárkörzeti igényeket elégítették ki.957 A tény önmagában még nem zárná ki a kora újkori észak-déli főzőedény-kereskedelem melletti kelet-nyugati árucsere-kapcsolat meglétét, lévén a kereskedelmi körzetek nagyága és kiterjedése a történelem során változhatott. Anyagvizsgálatok hiányában az sem zárható ki, hogy egyes termékek, a rendelkezésre álló nyersanyagból, esetleg tűzálló agyagot importálva, helyi műhelyekben készültek. Ráadásul a forrásokban találunk adatot a helyben bányászott agyagból készített fazéktípusú edények 18. század végéig folyó helyi előállítására. Ezek a termékek azonban a bennük való hosszabb idejű főzésre alkalmatlanok voltak. Használatuk a század végére visszaszorult, amiben a gömöri edények nagy tömegű beáramlása is közrejátszott.958 A vizsgálat jelenlegi szintjén egyelőre hipotézis, hogy a többféle anyagtípus és díszítőstílus eltérő készítési helyet feltételez. A régészeti leletegyüttesek és a néprajzi párhuzamok alapján a vékony falú, belül mázas, visszakarcolt technikájú, festett vászonfazekak felvidéki kereskedelmének kora újkori hagyománya igazolha- tónak tűnik, míg a halványvörösre, világosbarnára égetett, szemcsés soványítású, érdes tapintású edények alföldi jelenléte egy más irányú árucsere kapcsolat meg954 MÓZES 1976, 101; KRESZ 1991.b, 72. és 271. kép 955 KÓS 1979,311. 956 CSUPOR-CSUPORNÉ 1998, 170. 957 KÓS 1979,310. 958 KRESZ 1960, 328.
