Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
145 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS specializálódtak, a főzéshez, sütéshez szükséges edénykészlet jelentős részét kereskedelemi úton szerezték be.943 Az alföldi régióban a legmeghatározóbb a tűzálló agyagból égetett áruk kereskedelmi úton történő beszerzése. A 19. századi tűzálló fazekastermékek vásárkörzetei közül első helyen állt Gömör megye, mely az északkeleti vidékeket és az egész Alföldet ellátta főzőfazékkal. A nyersanyagbázison túl, a területi sajátosságok elemzésénél alapvető a kereskedelmi kapcsolatok jellegének, kiterjedésének és a szállított termékek összetételének vizsgálata. Az árucsere folyamatok elemzése a régészeti leletgyüttesek esetében különösen a helyben készített és a kereskedelmi úton szállított áruk szétválasztása okán fontos. Ebből a szempontból elsődleges a készítési hely pontos definiálása, mivel a folyamat a produkciós központ és a felhasználási terület közötti viszony alapján modellezhető. A gyártás helyének régészeti úton történő meghatározása legtöbbször problémás. Ennek egyik oka, hogy a lelőhely, azaz a használat utolsó helye, nem feltétlenül esik egybe a készítés helyével. A vásárkörzetekre a lelőhely és a készítőhely viszonya alapján következtethetünk, de minden esetben figyelembe kell vennünk, hogy azok nagysága és kiterjedése a történelmi események alakulásától függően időben is változott.944 A gyártási hely meghatározásában segítségünkre lehetnek az írott források, a felszínre került műhelyleletek és a selejttermékek. A leletszóródás gyakorisága szerint is meghatározhatók az elterjedési körzetek, még ha csak tendenciózusan is. Biztos adatok azonban nem nyerhetők. A források többsége e tekintetben szűkszavú, direkt tárgycsoporthoz nem igen köthetőek, nem „árukatalógusok”. A forrás származási helye egyébként sem bizonyíték a termék készítési helyének kizárólagosságára, és a hamisítás, illetve az utánzatok körüli problematika csak tovább színezi mindezt. Jó példa erre a gömöri fazék, mely az írott forrásokban lényegében mindig rimaszombatiként tűnik fel, holott nyilvánvaló, egyetlen város képtelen lett volna egymaga kielégíteni azt az óriási főzőedény-szükségletet, amit az alföldi régió teremtett.945 Vagyis az előállítás helye ezúttal a származási körzetre utal, mintegy a készített termék áruvédjegyének tekinthető. A műhelyek, műhelyleletek, kész-, vagy félkész-termékek, selejtek esetében is hasonló a helyzet; előkerülésük nem zárja ki a más helyen, ugyanakkor folytatott, hasonló termék-előállítást. Az elterjedési területek alapján meghatározott produkciós központok esetében a legnagyobb probléma, hogy a régészeti anyag ismertsége nem mindig tükröz valós helyzetet. Az előkerült leletek mennyisége leginkább a kutatottság színvonalával és mértékével hozható összefüggésbe, és nem a termék valódi előfordulási gyakoriságát fémjelzi. Ráadásul nem is annyira a gyártási helyen, sokkal inkább a használat helyén sűrűsödik az adott áru (pl. alföldi főzőedények). Az elterjedési körzetek meghatározásánál döntő szempont továbbá, hogy a vizsgált termék olyan 943 KRESZ 1960. 323. 944 KRESZ 1991.b, 595. 945 KRESZ 1960, 308; SZALAY - ÚJVÁRY 1982, 18.
