Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 146 egyedi jellegzetességekkel kell rendelkezzen, melyek alapján a területi elkülönítések többé-kevésbé megtehetők. Erre elsősorban a formailag és díszítőstílusukban egyedi kerámiatermékek nyújthatnak lehetőséget. A kora újkor edénye döntően használati kerámia, így - a praktikusságból adódó viszonylagos jellegtelenség és egységesség miatt — nemcsak társadalmi, de területi jellegű vizsgálatokra is kevesebb lehetőséget nyújt.946 Igaz ugyan, hogy a társadalmi és regionális felbomlás irányába mutató folyamatok - az új típusú díszedénykörhöz kötötten - éppen korszakunkban kezdődtek, de kiteljesedésük csak később, a 18-19. századi parasztfazekasság változatos és sokszínű területi stílusegységeiben vált teljessé. A kora újkori edények többsége formailag és díszítésében is általános, a kerámia regionális stílusjegyei még alig érzékelhetők. A gyakorlat és a használat szabta meg a formát, a díszítések jórészt adott típushoz kötöttek, széles körben alkalmazottak, az adott korszak edényeire általában, régiótól függetlenül jellemzőek. Ez az edényanyag csak részben alkalmas területi sajátságok feltárására és produkciós központok meghatározására. A 17. századi kerámia regionális vizsgálatában felhasználhatók a néprajzi kutatási eredmények, még ha a két korszak edénymüvessége sokban különbözik is. A 19. századi néprajzi központok vizsgálata támpontokat adhat, de nem bizonyítja a kontinuus működést. A földrajzi meghatározottság okán feltételezhető például a nyersanyag-adottságok viszonylagos állandósága. Igaz az ellenkezőjére is akad példa, gondoljunk az agyagbányák kimerülésére és az ennek köszönhető termékszerkezet-váltásokra. A vásárkörzetek kiterjedését a történelmi események alakulása is befolyásolta. A 18-19. századi kerámia produkciós központjai nem feltétlenül ott és úgy működtek a korábbi évszázadokban. Ráadásul a kerámia előállítása nemcsak céhes keretek között folyhatott. A feltárások során sok esetben céhes termelésen kívül eső termékek előkerülésével kell számolnunk. Pusztán a kerámiaegyüttesek jellege és minősége alapján nem feltételezhetünk céhet minden területen, ahol edények készítése folyt, és a feltárt fazekasárut sem köthetjük minden esetben ismert fazekasközponthoz. A fejlett technikai szint önmagában még nem igazolja a céhes szervezeti formát, mindössze a meglévő fazekastudásról és az előállított termékek technikai színvonaláról tanúskodik. A dél-alföldi régióban a fazekascéhek írott forrásokkal dokumentált kezdete - legalábbis a ránk maradtak szerint - egy esetben sem tehető a 19. századnál korábbra. Jelen kutatás szempontjából sarkalatos a felvidéki területek és az alföldi régió közötti, 19. századi kereskedelmi viszonyrendszer történeti előzményeinek és hagyományainak problematikája, a továbbélés kérdésköre. A kora újkori észak-déli irányú kereskedelem jellemzőinek feltárását, az értékesítési körzetek kiterjedésének meghatározását, a műhelykörzetek pontosítását és a termékszerkezet alakulását a korabeli edényanyag visszakarcolt festett technikával díszített fehér színű, mázas fazekainak, redukált égetésű folyadéktárolóinak és írókás díszű táljainak vizsgála946 HOLL2005.a 187.
