Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT. TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 140 alkalmazásában merült ki.914 A magyarországi világos alapú írókás díszü kerámia legnagyobb hasonlóságot a lengyelországi, thüringiai és bajorországi anyag azonos színvilágú edényeivel mutat.915 Különösen a sugarasan szétbomló szirommotívumok, a koncentrikus vonaldíszek, a gömbös végű kacsminták, a félkörívre hajlított, vörös színű akantuszlevelek, a tölcséres virágok, a gránátalma-motívum, míg a térkitöltő elemek sorában, a spirálrugós díszítések, a pöttyözéssel kitöltött ívek és a lépcsőzetes piramis alakban rovátkolt díszek megformálásbeli hasonlósága szembeötlő. A 17. századi, hazai írókás kerámia megjelenésében és díszítőstílusában egységes. A világos engobe alapon írókázott edényeken a fedőmáz rendszerint színtelen, a festett motívumok barnával kereteitek, vörös és zöld színnel kitöltöttek. A sötét alapon megírtakon szintén jellemző a zöld színű festés, ami általában fehér mintákkal egészült ki. A mintakincset külön elemezve, a kutatás elkülöníti a habán és az olasz stílusú díszítő omamenseket, térkitöltő elemeket. A gömbös végű kacsminták, a spirálrugós díszítések {Szent Bernát lángja-motívum),9'6 a csigavonalban végződő hullámtaraj, valamint a lépcsőzetes alakban rovátkolt térkitöltő elemek alkalmazását itáliai-reneszánsz hagyományokra vezetik vissza.917 A kora újkori habán hatás az írókázott asztali kerámia egyes díszítőelemeinek megjelenésében érhető tetten. Habán örökségként értékelik a kerámián megjelenő levélcsokor- és borsólevéldíszt, az áthúzogatott szármintákat, az íveket lezáró kettős pálcadíszeket, a rozettákat és a pikkely- vagy szőlőfurt-motívumot.918 Színvilág tekintetében a fehér és kék festést, míg formailag a hengeres nyakú, körte alakú bokály használatának hazai elterjedését (21. tábla 37). Technikailag a préselést és az ónmáz alkalmazásának fazekasgyakorlatát.919 Ez utóbbi technikák, a formai összetevők és a kék-fehér színezés nem képviselt a 17. századi vásárhelyi anyagban, szemben a 19. századi fazekasközpont termékeivel. A csúcsi városrész öntött-préseit technikával készített ún. formástáljai, a városrész sajátos kék-fehér díszítőfestése példaként említhetők. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy a csúcsi fehér-kék agyagáru kizárólag színvilágában emlékeztet a habán termékekre, készítési technológiája attól eltérő. A habán ónmázas edényekkel ellentétben a csúcsi tálasok átlátszó, színtelen fazekasmázzal dolgoztak, amit a fehér engobe alapra vittek fel. A mázas folyadéktárolók körében a butellák és a bütykösök szerepe egyeduralkodónak tekinthető. Feltűnően nem készítettek a központban bokályforma edényt. 914 SOPRONI 1981, 179. 52. kép; LÜKŐ 1939-40, 160. 2. kép; VIDA 1999, 27. 11. kép; KOVÁCS 1991, III. tábla 10; BIRTASEVIC 1970, 96. 915 STEPHAN 1987, 232, Abb. 225, 233, Abb. 226, STEPHAN 1987, 146. Abb. 140, 161, Abb.l57.b, 171, Abb. 164. 916 SOPRONI 1981, 138. 917 MÉSZÁROS 1996, 222. 918 SOPRONI 1981, 127; MÉSZÁROS 1968, 12-13; KATONA 1974. 35. és 157. oldalon található képek 919 A két utóbbi technikai újítás igazán soha nem vált meghatározójává a magyar fazekasságnak.
