Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
között. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1930-as években már voltak törekvések az eredetvédelem, a földrajzi megjelölés és a bor mint árucikk összekapcsolására, ami ebben az időszakban egyedülálló jelenségként fogható fel. Pusztamérgesen a szőlőbirtokok alapvetően három típusba tagolódtak, amelyek közül az első csoportba a száz hold feletti Kis- és Nagytelep tartozott. Ezek az üzemtípusok a legkorszerűbb termesztési és borkészítési eljárások alkalmazásával emelkedtek ki, amely mintaként szolgált a többi szőlőbirtokos előtt is. Az árutermelés határozta meg alapvetően a fajtaszerkezetet is, amelyet a borszőlők mellett a csemegefajták jellemeztek. A 20-25 holdas birtokosok közé adatközlőink Kersch Józsefet, Módra Józsefet, Ördög Andrást, Saághy Lászlót, a Horváth testvéreket és Ákos Györgyöt sorolták, míg a harmadik kategóriába azok a tanyával rendelkező családok tartoznak, akik 1-3 hold szőlővel rendelkeztek. Az egyes birtoktípusok között alapvető különbségek mutatkozhattak a fajtaállomány, a művelési eljárások és a borászati technológia területén, amelyeket a szőlőtermesztés és borkészítés jellege, vagyis az a körülmény határozott meg, hogy árutermelő vagy önellátó gazdálkodást folytattak-e a szőlőtulajdonosok. A nagyüzemi telepek megművelése jelentős számú állandó illetve alkalmi munkás foglalkoztatását igényelte, akiknek a birtokok közelében lakóhelyet kellett biztosítani. A Nagytelepen a szakmányosok361 tábla azaz 1800 négyszögöl szőlőt műveltek, amiért lakást illetve különböző természetbeni járandóságokat (szalonna, tüzelő, só, liszt, bor stb.) kaptak. Az épületek szabadkéményes konyhával rendelkeztek, a szobában pedig búbos kemence állt, amibe szalmával, gazzal vagy venyigével fűtöttek. A település határában növő olajfákat akár feles rendszerben is hajlandónak mutatkoztak téli tüzelőnek kivágni. Földi Jánosék kilencen éltek az egyik munkáslakásban, amelynek a bútorzatát az édesapja készítette. Szalmazsákokon aludtak a szülők, a gyerekek pedig a kemence mellett a kuckóban vészelték át a hideg téli hónapokat. A Nagytelepen időszaki munkásokat is alkalmaztak, akik tavasztól őszig 3 barakképületben laktak. 36 A Duna-Tisza közén a szakmányosok máshol is tavasztól őszig a szőlők megmunkálására 1-4 holdat vállaltak, amelynek a feltételeit szerződésben rögzítették. Kecskeméten ezt a réteget már nem a nincstelen-földtelen napszámosok, hanem olyan 2-4 holdnyi szőlővel, tanyával rendelkező törpebirtokosok alkották, akik felesleges munkaerejüket bocsájtották áruba. A város 200 holdas Szikrai szőlőgazdaságában a szakmányosok 6-6 hold művelésére szegődtek, amiért évente 14 mázsa rozs, 4 mázsa búza, 30 kg bab, 1 öltözet ruha, 2 kocsi rozsé, 2,5 hold városi föld ingyenes használata és egy tehén egész nyáron át történő legeltetése járt. A Miklós-telepen a szakmányosoknak 5 kát. hold szőlőt adtak át, amelyért holdanként minden évben 35 forintot kaptak. A szüretelés kivételével szinte minden munkát el kellett végezniük, a szerződésekben pedig előírták a minőségi követelményeket. Für Lajos 1983. 65., 129. 82 o<xxxxxx>o<xx><xxxxx>oo Zsidók Szeged társadalmában
