Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
2. Karády Viktor: A zsidó 'túliskolázás' Suegeden. (Felekezeti egyenlőtlenségek a középiskolák használatában)
jogú intézményként14 s az ősi, 1721 óta működő kegyesrendi kollégiumba is jártak már legalább a reformkortól kezdve zsidó diákok. Mindenesetre erre az 1810-es évektől kezdve utalnak adatok. Az érettségi intézményesítése óta (Szegeden az 1851/52-es iskolaév végén tartották az első érettségit) az évekkel egyre növekvő számban végeztek zsidó diákok a piarista főgimnáziumban, az abszolutizmus első éveiben még csak kettő-három, s utána egyre több. 1885- ig a főgimnáziumban érettek között összesen 20,6 % volt zsidó, a kitűnően végzősök között még valamivel több is (21,5 %)15. Erős zsidó képviseltettséget lehet találni az 1851-ben állami reáliskolává (egyelőre 'alreáltanodává') átalakuló intézményben is, mely Szeged második tulajdonképpeni középiskolájaként 1870-ben lett érettségire is képesítő főreál, bár a középiskolai besorolást hivatalosan csak az 1883-as középiskolai törvény biztosította. Ebben a később (1922-től) Baross Gábor nevét viselő intézményben például 1894-ben már a tanulók 26 %-a volt zsidó s a későbbiekben is rendre a diákság egy-negyede-egy ötödé, egészen az 1930-as évekig.16 Hasonló volt a helyzet a működését 1898-ban kezdő állami Klauzál gimnáziumban, ahová az első világháború végéig körülbelül ugyanannyi zsidó tanuló járt, mint a Barossba. A két 1873-ban illetve 1894-ben alakuló polgári iskolában s még inkább az 1885-ben beindított felső kereskedelmiben szintén feltűnően magas volt a zsidó részvétel. Ha csak a három illetve (1898-ig) két hagyományos, érettségit adó középiskola első osztályosait vesszük számba, a zsidó nebulók 1875-től 1921-ig bezárólag az összes beiratkozott 17-23 %-át tették ki, s csak a ’keresztény kurzus’ későbbi éveiben csökkent egyre inkább arányuk, igaz sokáig akkor is főleg demográfiai okokból. Tekintve, hogy az összes Szegeden született gyereknek csak 6,7 % volt zsidó 1900-ban s 1910-ben mindössze 5,2 %-a17, a jelen lévő fiatalok nyers számait tekintve (s nem számolva a nem helyi születésűeket) így a már az utolsó előtti században is jól kimutatható a zsidóság (ekkor még persze inkább csak a fiúk) markáns - három-négyszeres - mennyiségi túliskolázása a magasabb tanulmányok felé vivő középiskolákban, melyek ekkoriban még tulajdonképpen elitképzést végeztek. Az amúgy is komplex túliskolázási paradigma bemutatásának egyszerűsítése végett a lánytanulókra vonatkozó adatokat ebben az összefüggésben elhanyagolom. Ezt avval a megfigyeléssel lehet igazolni, hogy a zsidó fiúk 14 L. Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók, Szeged, 1885, 337. Az szegedi zsidó elemisták számaira nézve 1. Lőw Immánuel, A szegedi zsidó népiskola, 1844”, in Barna Jónás és Csukási Fülöp, A magyar-zsidó felekezet (sic !} elemi és polgári iskoláinak monográfiája, Budapest, 1896,19. 15 Lőw Immánuel, Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók, id. mű, 350. 16 Péter László, A szegedi főreáliskola elődei és utódai, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1989,17. A tanulószámok évenkénti alakulására 1. a könyv statisztikai mellékletét. 17 A szegedi állami születési anyakönyvek adatai alapján. 50 <xxxxxxxxxxxxx>ooo<xx> Zsidók Szeged társadalmában
