Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
rendezni Magyarországon. Eredményéről a Helytartó Tanács értesítette a várost, eszerint a császár 1865. november 23-án helyben hagyta a görög nem egyesült egyházhoz tartozó személyek ügyfélkezelésénél használható elnevezést: a „görögkeleti" nomenklatúrát kell alkalmazni.51 Furcsa, nem ellenőrzött eseteket is közölt a lap. Pl. Krausz Béla szállító vállalkozóét, akit az első hírek szerint Szabadkáról hazafelé a Maty hídján 2 rabló megtámadt, de lélekjelenlétének köszönhetően elkergette a támadókat. Egy nappal később már a helyesbítést kellett közölni, miszerint a szállítási üzletember nem rablókkal találkozott a hídon, hanem a vámszedőktől tagadta meg a szolgáltatás kifizetését, s ez vezetett az összeszólalkozáshoz. Azonban a pozitív zsidó üzleti morált is több eset világítja meg. A „Nyilvános köszönet" rovatban Lichtenberger Ignác és Új Rozália fejezték ki hálájukat Politzer Salamon és Goldner Fülöp „ügynök uraknak", egy trieszti biztosító társaság képviselőinek a vetésüket ért jégkár gyors és pontos megtérítéséért, a példás eljárást egyben a közönség figyelmébe ajánlották.52 Az izraelita hitközség ugyancsak a „Köszönetnyilvánítás" rovatban mondott hálát Szeged város hatóságának, mert az egy keletkezett tűzvész gyors megfékezésével megmentette az izraelita imaházat és tanodát. Más helyen meg arról értesülhetünk, hogy a bíróság halálra ítélt egy keresztény embert Schmitz Salamon szegedi izraelita kereskedő meggyilkolása miatt. Fontos volt ez a hír, mert az igazságszolgáltatás kettős mércéjének a megszűnéséről, s a törvény előtti egyenlőség jogának gyakorlásáról szól. A hírek jelzik a szegedi zsidóság integráltsági szintjét, a biztonságos üzletmenetet, és a hatóságok nyújtotta védelmet illetve segítséget a közfeladatok ellátásán illetve az igazságszolgáltatáson keresztül. A kölcsönös elfogadásnak számos egyéb tényeit is nyomon lehet követni az újság hasábjain. A város bizottságot szervezve átfogó pénzgyűjtési akcióba fogott 1863- ban a koldulás megszüntetése céljából. A bizottság tagjává választották Bamberger Sámuelt, az Izraelita Hitközség elnökét, aki támogatta azt a javaslatot, hogy ne csak gyűjtsenek, hanem igyekezzenek a munkára képes koldusokat munkára szorítani. Közügyről, városi feladatról volt szó, amelyben az egyházközségek vezetői Szeged elöljáróinak bizalmából, szakmai kompetenciájuk alapján vettek részt. Ugyanezt figyelhetjük meg az ínség elhárítására létrehozott Állandó Bizottmány kapcsán is: a hattagú bizottságban három keresztény ( Ábrahám József, Leffter Mihály, Burger Zsigmond) és három izraelita ( Ausländer Simon, Bamberger Sámuel, Rosenbaum Adalbert) tekintélyes polgár vett 51 CSML Tan. ír. 226/1865 52 Szegedi Híradó, 1863. július 20. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 29
