Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
14. Bácskai Éva Szeged: Elrabolt ifjúság (A Radó csald történetéből)
az országnak ezt az északkeleti részét. Az viszont áldás volt, hogy testvérüknek, Gyurinak katolikus a felesége. Úgy tűnt, ő megússza ezt az őrületet. A harmadik testvér, Ernő, már jó ideje a gettóban volt feleségével és a hat hónapos kislányukkal, Ágikával. Egy barátjukhoz költöztek a zsidó negyedbe, ami később eleve a gettó része lett. Bandi bátyjukról semmi hír nem érkezett, róla csak annyit tudtak, hogy munkaszolgálatosként az orosz frontra vezényelték. Az utolsó lapot Misztótfaluból küldte. A csomagolás után még éppen annyi idejük maradt, hogy Gyuriékhoz elmenjenek elbúcsúzni. Fájdalmas volt ez a búcsú, de Radó Géza még mindig bizakodott.- Egy hét lesz az egész - hangoztatta most már sokadszor, mintha önmagát is meg akarná győzni. Korán lefeküdtek, de az éjszaka nem hozott álmot a szemükre. Másnap ebéd után indultak. Amikor az állomáshoz értek, látták, hogy a „Borsház" területe palánkkal körbe volt kerítve. Úgy sétáltak be, mintha egy elkerített üdülőbe érkeztek volna, csakhogy itt kakastollas csendőrök álltak a kapuban, ahova csak befelé vitt az út, de kifelé már nem. Hatalmas szerencsének számított, hogy a „Kovácsék lakása", ahová beparancsolták őket, háromszobás volt. Igaz, hogy apró helyiségek voltak, de mégis, a kilenc ember viszonylag szeparáltan tudott benne élni. Amikor megérkeztek, a legkisebb szobát kapták, csak az volt már üres. Apa és lánya kettesben lehettek, ami a körülményeket tekintve igazán jónak volt mondható. Éppen a második hetet töltötték el, amikor egy reggel a ház udvaráról hangtölcsérrel kiabálták, hogy Mindenki jöjjön ki a folyosóra!" Hirtelen benépesedett a ház, melynek szomorú lakóit eddig elnyelték a falak. - Emberek! - kiabálta a hangtölcsérbe egy középkorú, szigorú férfi az udvar közepéről. - Holnap reggel hat órára legyen mindenki útrakész! Minden személy magával vihet egy hátizsákot, és egy kézipoggyászt! A csomagok súlya legfeljebb huszonöt kilogramm lehet! Fajtánként csak egy ruhaneműt pakolhatnak bele, úgymint, egy kabát, egy ruha, egy nadrág, egy blúz, egy szoknya, egy cipő, stb. ja, és nem árt, ha élelmet is hoznak. Tehát reggel hat órakor indulás!- De hát hová megyünk és mennyi időre? Hova visznek minket? - kiáltoztak rémülten az emberek a folyosókról.- Azt kérem, én nem tudhatom. Ezzel már fordult is ki a kapun a morózus ember. Nagy lett erre a felfordulás. Mindenki elkezdte válogatni a holmijait, latolgatták, mit vigyenek magukkal, találgattak hová viszik őket? Miért kell kabátot vinni, ha most még csak június van? Az emberek elkezdtek mindenféléről beszélni. Egyik ezt hallotta, a másik meg amazt. Zsongott a gettó, mint a méhkas. Siralmas volt a hangulat, teljes volt a káosz. Gézának és Vicának nem volt hátizsákja, ezért azután Vica rögtönzött hátizsákot varrt, egy nagyon erős vászonlepedőből, amit még otthonról hoztak magukkal. Egész estig dolgozott rajta, mire elkészült. így már ők is 240 <xkx>o<x>o<>ooo<>o<x><xx><> Zsidók Szeged társadalmában
