Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
Az úrbéri nyílt parancs (1853) kárpótlás nélkül szüntette meg a volt földesurak (esetünkben Szeged) kizárólagos úri javadalmait, így a boltnyitásért, pálinkafőzésért már külön díjat nem szedhettek. Schiffer pesti nagykereskedőnek a hatóság engedélyt adott a szegedi országos vásáron sátor alatti árulásra, de csak nagyban és „saját (beszerzett) portékára" vonatkozóan. A megszorítás azt jelentette, hogy kiskereskedést nem folytathatott vásározás címszó alatt, ebből adódóan bolti cikkeket sem, csak gyári termékeket értékesíthetett.15 Amikor a városi kereskedő testület kérte, hogy a gyolcsos tótokat tiltsák el a gyári és bolti cikkek árusításától, akkor fő problémájuk az volt, hogy ezeket szekerekkel a heti piacra hozzák kicsiben, és nem a sokadalomban árulják nagyban. A kicsiben árulás a mindennapos szükségletét beszerző, s átlagos pénzű vevő kielégítését szolgálta. A keresztény kereskedőknek ez az előjoga sokáig éreztette hatását, különösen beneficiális javak esetében. Gottlieb Dávid és Wein Móric ital - nagykereskedők 1869-ben már többedjére kérték, hogy kicsiben is árulhassanak szeszes italt, de egyelőre eredménytelenül.16 Az erre irányuló kérelmeket a város ugyanazzal az indokkal utasította el, mint a Tisza folyón levő malmok tulajdonosainak a malomdíj elengedése iránti kérelmét. Nem teljesíthető, mert Szeged szabad királyi város régi szabadalmi leveleken alapuló jogát sérti. Szeged tehát még 1869-ben is töretlenül kitartott amellett, hogy a város területén lévő összes létező javadalmaknak, így az italárusítási és malomdíj-szedési jognak is ő a tulajdonosa. Mint királyi kisebb haszonvételeknek, a regálé gyakorlása őt illeti. Tény, hogy az italmérés 1719 óta községi beneficium, a malmok már 1818 előtt is dicalis adót fizettek, s ezek érvényessége változatlanul fönnállt. Szeged törvényes alapokra hivatkozhatott, hisz az 1853-i úrbéri pátens fönntartotta a „korcsmáltatás” (italmérés) részleges földesúri monopóliumát. Községi tulajdonban maradtak egyéb, régi hatósági jogok is. A zsidók szabadon indulhattak az egyéb benefíciumok bérletéről megejtett árveréseken is. Az osztrák korszakban már elég sok jövedelmező bérletre tettek szert, mint magas induló tőkével rendelkező befektetők, de néhányról lemaradtak.17 A heti piaci, az országos vásári helypénz, a búzapiaci hely- és vékapénz, a mázsálási díj, valamint a karópénz-szedési jogot általában egy évre adták bérbe árverésen. 1861-ben ezt a jogot Bátori Antal szegedi polgár kapta meg, de keresztény 15 CSML Tan. ir. 2675/ 1854 16 CSML Tan. ir. 847/1869 17 CSML Tan. ir. 534/1861 18 oooooooooooooooooooo Zsidók Szeged társadalmában
