Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)

A nem törvényes működés okát pontosan nem tudjuk, csak föltételezzük, hogy az „illegálisan” kereskedők a szatócsengedélyhez megkívánt „szakismeretet” nem tudták bizonyítani.

Nem ismerjük pontosan a szatócsok neveit sem, de a korábbi kérelmekből a felénél nagyobb arányú izraelita tulajdonosi körre következtethetünk. A hatóság pozitív hozzáállását az ügyhöz fontos közellátási érdek indokolhatta, mert ugyanebből az évből arról értesülünk, hogy a piacteret halaszthatatlanul rendezni kell a lakossági kereslet kielégítése végett. A mocsár miatt ugyanis nem lehetett árulni a piactéren, azt külön mérnöki csatornával vezették el a Tiszába, s az ellátás biztonságát a bolthálózat szavatolta.11

A bolti hálózat differenciált eloszlása megfelelt a városrészek népességszámának és fogyasztási igényeinek, a szatócsengedély élelmiszer és „krajcáros iparcikkek" árusítására jogosított.

Az 1821-i helytartótanácsi rendelet azt is kimondta, hogy a nem társulatbeli kereskedők és a zsidók a hetivásári árulástól - élelmiszereket kivéve- „eltiltatnak”. Fontos megjegyezni, hogy a városi polgárok érdekét szolgáló tiltás a keresztény kontárokra is vonatkozott. A zsidókat azonban jobban sújtotta a rendelet, mert a hetivásárok ( piacok) nélkül nagyobb részük nem tudott megélni, ugyanis többnyire egész héten a szerdai piac keresményéből éltek. Ezért kérvényezték, hogy a rendeletet a kialakult helyi hagyományokhoz igazodva hajtsák végre, azaz a huzamosabb idő óta itt áruló, és ezzel mintegy jogosultságot szerzett zsidók továbbra is árulhassanak. A tanács figyelembe véve a tartós piaci jelenlétüket, s a fogyasztói szükségleteket engedélyezte a régóta a hetivásárokon áruló zsidóknak, hogy ezt továbbra is folytathassák.12

Ennek ellenére a szigorítások és enyhítések egymást fölváltva következtek. A tanácsi engedéllyel rendelkezés evidens volt immár minden zsidó számára, de azt nehezen tudták elfogadni, hogy egy családból csak egy személy és csak egy sátorral árulhat a hetivásárok alakalmával, s a maga nevében más kereskedőt nem állíthatott ki. El akarták érni, hogy hetivásári árulás jogát a város terjessze ki az összes türedelmezett zsidóra, ezt azonban a grémium szellem (értsd: a német és görög kereskedő testületi szellem - M. L- megakadályozta.)13

1848 után azonban céhes testületi érdek már nem akadályozhatta tovább a zsidók vásári árulhatási és boltnyitási jogát. De a piaci árusításhoz továbbra is hatósági engedély kellett. 1861-ben pl. csak azok a zsidó szabók árulhattak a piacon, akik hatósági jogosítvánnyal rendelkeztek14

11 CSML Tan. ir. 693/1850

12 CSML Tan. ir. 1823. február 10.

13 CSML Tan. ir. 1192/1823

14 CSML Tan. ir. 6405/1861

Zsidók Szeged társadalmában

ooooooooo^oooooooooo 17