Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
Nyugatról és Keletről (Galícia) érkeztek a zsidók városunkba, ők a tőkés vállalkozás első képviselői közé tartoztak, a pénzkezelést és áruforgatást kapitalista elvek szerint hasznosították. 1840 óta a város védelmét élvező illetőséggel bíró lakosok, de nem polgárjogúak. Mint a kamara szolgái türelmi adóra kötelezettek (fizetniük kellett befogadásukért), és vallásuk nem tartozott a „polgárképes" hitfelekezetek közé. Többségük németül, vagy „rontott” németül ( jiddis) beszélt, társadalmi szokásaik polgáriak voltak, de privilegiális háttér nélkül. Velük szemben az őslakos szegediek inkább néztek ki parasztoknak, de önérzetesen mindig azt hangoztatták: „mert ámbár szűrkankóban járunk, azzal nem vagyunk parasztok, hanem privilegiatus polgárok".05 Vagyis a lakosság e magyar csoportja a néprajzi jellemzőket teljesen figyelmen kívül hagyva, jogi besorolásukat tekintette mérvadónak: ők polgárok! A zsidók ekkori de facto polgárosultsága részleges jogi elismerést 1848-ban kapott. De addig is, és utána is példát mutattak erős hitből, a tanulás és művelődés iránti elkötelezettségből. Mindenki hozott tehát valamit, ami később beépült a szegedi életbe, és hozzáadott értékként, de egymással keveredve már sajátos szegedi tényezőként hatott a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Szeged népének nem volt ismeretlen a vallási és etnikai sokszínűség megtapasztalása, hisz a török világ végétől a város interetnikus letelepedési hellyé és színes néprajzi társadalommá vált. Munkánk e történeti alakulást szemlélteti néhány aspektusból. Regálebérlettől a polgári vállalkozásig A fejezetcím Szeged helyzetének ama kettőségére utal, amely a rá is kiterjedő állami szabályozás (Helytartótanács) érvényéből, illetve a szabad királyi jogállás önkormányzati függetlenségéből fakadt. A kettős függés lényege, hogy adózási, közigazgatási kérdésekben a főkormányszék beleszólhatott a város ügyeibe, míg a regálébérlet, s általában a városi úri jogok hasznosítása a tanácstól függött. Előbbi a zsidók polgárjogi helyzetét, utóbbi az egzisztenciateremtés lehetőségeit befolyásolta. A neoabszolutizmus korában annyit változott a helyzet, hogy az önkormányzatiság tovább szűkült az állami befolyás javára, amelyet a Helytartótanács gyakorolt kötelező rendeletéin keresztül. A zsidók számára az egyik legfontosabb megélhetési forma a városi bérletek megszerzése volt. Szeged tanácsa már 1792-ben engedélyezte a zsidóknak a kocsma és egyéb városi regálék bérletét, vagyis úri jogait házi, regálebérlő kezelésébe adta. Ekkor két helyen mérhettek bort, amely az úrbéri „korcsmáltatás” része volt, amelyből Szegednek egyszerre és hosszabb távra kalkulálható nagyobb és biztos jövedelme származott. A bormérési időszak bérbeadása még 05 Bálint Sándor: Szegedi szótár I. Budapest, 1957. 319. 14 oooo<xxx><xx>o<xxxxx>o<> Zsidók Szeged társadalmában
