Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
a '60-as években is fontos városi bevételt jelentett, a tanács ugyanis 1861-ben megbízta a Gazdaszéket annak értékesítésével. Indoklásában a működéshez szükséges nélkülözhetetlen bevételekről beszélt, ezért gondoskodnia kellett a hivatalosan már polgárinak tekintett korszakban is a város úrbéri jogainak épségben tartásáról, azaz a bor vendégek részére történő kocsmai kiméréséről. De elnyerhetővé tette a régi polgári jogok élvezetét is bizonyos díj fizetése mellett. Ezek közé tartozott az alanyi boreladás. A bormérési jog gyakorlata, a négy kántor bormérési időszak kivételével, folyamatos volt. E kereteken belül a városi polgárok szabad bormérési jogai a régiek maradtak 1848 után is.06 Az árendálási jog busás hasznot hozott a zsidó bérlőnek, még úgy is, hogy a liciten legtöbbet kellett ígérni érte, mégis egyre többen pályáztak. 1798-ban a pálinkafőzés és borkimérés árendálási jogát Policzer Lehelnek adta a város három évre. A számos, súlyos fizetési kikötést tartalmazó szerződés megtiltotta az árendátornak, hogy keresztényeknek vagy vidéki zsidóknak italt mérjen.07 E példából is látható, hogy a bérleti jog megszerzése a zsidók részéről csak saját hitsorosaihoz képest nyújtott előnyt, mert csak számukra nyújthattak szolgáltatást, a keresztény lakosság piacát a város nem engedte át nekik. Mégis az árendálási jog biztosította a bérlő számára, hogy egyedül ő főzhetett pálinkát, illetve mérhetett bort a zsidók közül az adott területen. Az eladási korlátozás oka, hogy a „korcsmáltatás” a regáletulajdonos kizárólagos jogához tartozott, amelyet azonban mások is gyakorolhattak, ha a bérlő a regále tulajdonos (város] hivatalos fölszólítására a helyi szükségleteknek nem tudott megfelelni. A kocsmabérlő fogyasztói közönségét a hatóság az italmérő keresztény polgárság érdekei miatt korlátozta. A földesúr (Szeged] egész éven át kocsmálkodhatott, míg a polgárok az urbárium szabta félévig, de akkor szabadon. Egy 1853-ban készített jelentés kevésnek találta a bormérő helyek számát a lakosság számához viszonyítva, miközben a silány homokon leginkább a szőlőművelés fizetődött ki. javasolta, enyhítsék a borkimérő korlátozást: csak attól a bormérőtől vegyék el az engedélyt, illetve a jogot, aki bérelt házban árulja borát.08 Ebben a javaslatban még mindig (1853) világosan elkülönül az úrbéri és polgári italmérés területe. Szegeden minden polgár készített bort, amit régi kiváltságához 06 Csongrád Megyei Levéltár (CSML) Tanácsi iratok (Tan. ir.) 527/1861 07 CSNL Tan. ir. 2222/1798 08 CSML Tan. ir. 2947/1853 Zsidók Szeged társadalmában ooo<xx>oo<x>ooooooo<x>o 15
