Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

KÉSES MESTERSÉG - Kékfestő

Kékfestő cégtábla 1 866ból. Rajta a „kipaszoba", a festésre használt nagy kádakkal Faragott mintafák 42 A tarkázott vászon festése mély kádakban, kipákban történt. A vásznat a kipa fölött lógó vaskerékre, a kerekráfra akasztották, majd vasláncon az előre elkészített, indigós festéklébe eresztették. Félóránként 10-15 percre felhúzták, hogy a festék oxidálódjon. A kívánt színárnyalat eléréséhez ezt a műveletet, a cúgolást többször ismételték. A megfelelő színű kelmét ezután megszárították, a mintázáshoz használt pépet kioldották belőle, majd alaposan átöblítették. Ezután következett a keményítés, majd legvégül a kelme simára mángorlása. A fényesre, habosra keményített, mángorolt kékfestő kelendő portéka volt. A szegedi kékfestő kelmét az egész Délvidéken kedvelték. A kékfestett vászonból készült öltözet hétköznapi és félünnepi használatra is megfelelő volt. Simavászonból a munkára használt ruhadarabok, kötények készültek. Mintázott festőből varrták a ráncolt derekú bő szoknyát és a hozzá viselt ujjasokat: a lazább derekú szatyorkát vagy szűk testhözállót. Az asszonyok fejviseletéhez tartozott az egyedileg mintázott kontykendő. A férfiak ruházatában is helye volt az apró mintás, vagy simavászon festőnek, ing, munkára viselt gatya és ugyancsak munkához felvett félkötő (kötény) készülhetett belőle. A festőruhákat különösen advent és nagyböjt idején viselték. Szokás volt az is, hogy a kész öltözetet vitték festetni a műhelybe. A kékfestő anyagból készült félkötények és melleskötények egészen a 20. század utolsó harmadáig megtartották helyüket a hétköznapi öltözetben. Az 1920-as években a korábbi piacok elvesztése és a bolti, mintás karton terjedése a kékfestő mesterség végét jelentette. A két világháború közötti időszakban a szegedi mesterek már inkább kelmefestéssel foglalkoztak. Az 1960-as évek elejéig a közeli Kisteleken működött kékfestő műhely, ahová a hagyományos eljárással festett és mintázott, tartós kelméhez ragaszkodó tápéi, szentmihályi és környékbeli asszonyok jártak vásárolni.