Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

KÉSES MESTERSÉG - Kékfestő

KÉKFESTŐK A 19. század második felében Szeged volt a délmagyarországi kékfestőipar tájközpontja. A egykor virágzó, ám a két világháború között hanyatlásnak indult mesterség közel kétszáz éves múltra tekinthet vissza. A mesterség bölcsője Németország és Ausztria volt, német közvetítéssel honosodott meg hazánkban. A szegedi kékfestők is elsősorban a város német származású családjaiból kerültek ki. Neves kékfestő dinasztia volt az Auer, Adler, Ivánkovics, Wiedermann és Felmayer család. Az utóbbiak által alapított kékfestő gyár a 19. század második felében működött Szegeden. Nagyságára jellemző, hogy a század közepén évente 3-4 ezer vég vásznat, 10-15 ezer darab sima és ugyanannyi mintázott pamutárut festettek. Az alapanyagokat: a pamutvásznat Csehországból és Ausztriából, a lenvásznat a Szepességből szerezték be, a festőanyagként használt indigót pedig Európa nagy kereskedelmi Tanyai asszony kékfestő öltözetben