Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

Heumann Elisabeta: Hangyaszorgalommal – a múltból a jövőnek

Hangyaszorgalommal - a múltból a jövőnek H iszek egy Istenken, kiszem, kogy a csillagok felett van örökkévalóság és nincsenek véletlenek... És egyszer csak összeom lott a vasfüggöny, szabadon és bátran leketett gondolkozni, cselekedni Szeged városában is. Abban a városban, akol annyi sok elismerésre méltó ember dolgozik a Móra Ferenc Múzeum szolgálatában. Teljes elismeréssel és meggyőződéssel írom le ezt a pár sort, amellyel egyúttal köszönetet mondok az intézmény vezetésének és mindazon munkatársainak, aki kkel az általuk rendezett ...és látta Isten, kogy jó! című kiki iai témájú kiá llítás k apcsán ismeretségbe kerültem. — Egy angyal kozta el őket kozzám, amikor a 16. századi Angyali üdvözlet valódi mesterét és római eredetét igazolták — amely kép a családomtól, szatymazi Zsótér (Sarolta) Ilona déd -nagynéném tői jutott Szegedre —, s felkeltették bennem az évek óta szunnyadó kíváncsiságot az őseim kilétének kutatására. A M óra Ferenc Múzeum vastag falai mögött a mai napig kiánytalanul őrzik a Zsótér-Enyedy család kagyatékát, amelyből a bibliai kiállításra szakavatott szempár fedezte fel a katalmas képekkel zsúfolt polcok és lerakatok közt a családom kagyatékából származó károm vallásos témájú műalkotás egyikét, a kerek formájú Angyali üdvözletet. A részletek iránt érdeklődő olvasó ebb en a kataló gusban találja a kép újjáteremtésekor készített, a szorgos kezek és jó érzékű szemek tevékenységének több, még sosem közölt pillanatképeit. A bosszú restaurálási és kitartó kutatási munkaprogramnak, Szakó Tamás szegedi főrestaurátor közvetlen irányításának és a nem kevésbé kiváló budapesti kollégái munkájának köszönhetően mára nemcsak Magyarországon, kanem messze tengerentúlon is kíresek és elismertek lettünk. Mint köztudott, a nemzetközi kapcsolatokra épített kutatómunka végül meghozta gyümölcsét: a világ egyik legszebb angyali üdvözlete — a Kanadában angol elnevezést kapott „1 ke Flungarian Annunciation" — világhírű szerzőjére akadt Giorgio Vasari személyéken. A munkáját szerető és sokoldalú alkotóember, Szabó Tamás rendíthetetlen utánajárásának és a múzeumi intézményvezetés támogatásának köszönhetően a mester-meghatározásra felkért világszerte ismert Louis Waldman amerikai professzor igazolta a tondó alkotóját, Vasarit, és megrendelőjét, V. Pius pápát. A családom rokonaitól 85 éve még Alessandro Allori, illetve Bronzino munkájaként ajándékozott Angyali üdvözletet én a maga káromdimenziós valóságában először 2009-ben a Szépművészeti Múzeum Botticellitől Tizianóig — Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című reneszánsz kiállításán pillantottam meg. Ott találk óztam azzal az angyallal, akin keresztül megismerhettem családom mú ltját. Izgatottan hazasietve és előszedve a régi és megsárgult családi fotógráfiá bat, fel ismertem Enyedy Lukácsné Zsótér Ilona egykori Ostrom utcai palotája szalonjában az 1909-ben készült felvételeken Vasari tondóját és a többi Szegedre jutott műkincset: a sötét és kissé életlen fotóról ugyanaz az angyal nézett vissza rám. Méltán büszkélkedketem a családom ősi mecénás tulajdonságaival, amelyeket jómagam is örököltem. A mai napig ápolom és szeretem a művészetet. Ezért elismerésem jeléül részben segítő kezet nyújtok ennek a könyvnek a kiadásához is, amelyken Szabó Tamás főrestaurátor 30 éves munkásságának összefoglalását ismerhetjük meg. Felelevenedik előttünk a múlt, amelyet az idő vasfoga összeroncsolt; régi hangok szólalnak meg, régi személyiségek és arcok élnek kenne, akiket jó lenne megsimogatni, vagy oly jó lenne elmondani nekik, kogy mi minden történt azóta. A művész szorgalmas ecsetvonása és megőrző munkája azt suga llja fel enk, hogy abból, ami egykor volt, mára csak ez a könyv maradt... — ám ez csak a látszat, az újrateremtő művész újjáéleszti bentlakóit. Leket, k íváncsian keresi az olvasó, ki is volt az a nagylelkű adakozó csa Iád, ak i az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és a szegedi Városi Múzeum gyűjteményét gazdagította - „a Zsótérok". Nos, a szegedi Képtár 1899. évi megnyitására elsőként ükapám, szatymazi Zsótér Andor — a műpártoló kajósgazda, Mikszáth Kálmán jó barátja — odaajándékozta az osztrák Kracker János Lukács barokk festő egész életművét átfogó, több int 50 d ara bot számláló rajzgyűjteményét. A vázlatok között olyan különleges rajztervek is találhatók, amelyeket az elsőrangú művész csehországi, valamint hazai templomok oltárképeinek elkészítéséhez készített. A Képtárban már megnyílt állandó tárlatot utóbb megtisztelte jelenlétével Flabshurg József főherceg is. 1919-b en a már kétszeresen özvegy déd-nagynéném — az első férjével, Enyedy Lukáccsal közös képgyűjteményéből — 25 értékes műalkotást, tizenhat szobrászati művet és kilenc darab régi festményt — antik, késő középkori, reneszánsz plasztikát, itáliai es nem etalf öldi mesterek alkotását — ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak; a Halála után pedig az említett 3 darab reneszánsz műremek jutott 1925-ben a szegedi múzeumnak. A dúsgazdag Zsótér családnak a művészet és Haza iránti szeretete és elkötelezettsége a mai napig látható nyomokat hagyott Szeged történetében. Ezek nem tűntek el, mint Atlantisz városának kincsei a tenger mélyén. Kezük munkájának, áldozatos tevékenységüknek gyümölcsei ma is Szeged városát díszítik. Példa legyen a mai ember számára a Zsótérok élete és munkássága, művészetszeretete. Végül búcsúzom egy akár ars poeticaként is hangzó sorral, amelyet Zsótér ükapám írt a Hazánk című, hazafias gondolatkörű politikai és irodalmi közlönyben, 1848-ban: „Legyünk szemei mindnyájan egy láncnak, szüksége van mindnyájunkra hazánknak." HAZÁNK Politikai s irodalmi közlöny 205. szám, 1848. április 29- szombat, Győr. (Győr M egyei Jogú Város Levéltára őrizetében) Hévíz, 2010. augusztus 31. Heumann Elisabeta — Zsótér Ilona dédunokahúga, Zsótér Andor ükunokája 8 ^