Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)

Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében

vagyonnak tekintendő, melyre nézve, minthogy a végrendeletben sem örökös, sem hagyományrendelés nem foglaltatik, szerintük törvényes öröklésnek van helye. ”

így az örökösökké előlépő testvérek és az első férj oldalági leszármazottai — a hagyatéki tárgyaláson elvitatva Szeged város múzeumának öröklési jogát — az értékes műkincsegyüttesből végkielégítés címén mindössze három festménnyel kártalanították az intézményt.

Hevesy Kálmán javaslatára az örökösök a gyűjtemény nagy részét — öt vászonkép és a korábban a Szépművészeti Múzeumnak jutatott alkotások, valamint a Szegednek szánt alkotások kivételével — értékesítették az Ernst Múzeum 1923. február 15-e és 24-e között megrendezett XXII. árverésén. Az összesen 66 képből 59 volt „régi” műalkotás, a többi 19. századbeli magyar vászonkép.

Kalapács alá kerültek Enye- di Lukácsnak és nejének Stróbl Alajos faragta (1894), már fentebb említett márvány mellszobrai is. Ezek eredetileg a tervezett szegedi Enyedi-mauzóleum részére készültek.

,jAegjegyzendő — írta T érey — hogy az árverésen két Enyedi Eukácsnét ábrázoló olajfestmény is eladatott. Az egyiket festette Zahorai János (1835-1909) 1873-ban (kát. 660. sg.), a másikat Stróbl Zsófia (kát. 585. s%). Az előbbi képet visszavásárolták az örökösök, utóbbit pedig megvásárolta a Szépművészeti Múzeum (Szeged részére). Az árverésen eladattak továbbá Eadányi-Nitzky grófnő összes igen értékes ékszerei is.” (T érey 1913)

Sajnálatos, hogy az említett alkotások jelentős része elveszett a tudományos kutatás és feldolgozás számára; hollétük ismereden, egy részük külföldre jutott. Ugyan a szegedi múzeum megőrizte tizenöt éven keresztül a Szépművészeti Múzeumtól 1925-ben letétben kapott özv. ladányi Niczky grófnőt ábrázoló portrét, ám annak 1940-ben történt visszaszállítása után kilenc évvel Genthon István (1903—1969) főigazgató vezetésével, mint „művészi értékkel nem rendelkező” munkát 1949-ben leselejtezték és átadták a Kereskedelem és Szövetkezetügyi Minisztériumnak „külföldi nemes deviza szerzése céljából” (SzM Irattár 306/1949, Szabó 2008,22-27).

A szegedi Városi Múzeumban

A fentiekből kitűnik, hogy az Angyali üdvözlet 1925-ös szegedi városi gyűjteménybe tagolása előtt már ismert volt a fővárosi műértők és muzeológusok előtt. Az örökségből végül a végkielégítésként eljuttatott három műtárgyat a múzeum törzsanyagába iktatták, s a képtár dísztermének délnyugati sarkában helyezték el. Pontos helyüket a 'Vasárnapi Újság fényképészének, Jeljy Gyulának (1863—1945) 1936. augusztus 13-án készített, a legutóbbi kutatások soby Lord Lieutenant of the county György Imecs (1892—1945) and Mayor of Szeged József Pálfy (1874—1944).

In the summer of 1944, due to the bombing and the approaching front, the library and museum committee met. It was headed by museum director Dezső Csallány (1903—1977) and in attendance were the new, pro-German Lord Lieutenant Aladár Magyary-Kossa and interim Mayor Béla Tóth. It was decided to take down the exhibition of paintings and to secure the library and the art collection. Under the terms of this confidential decision, the

collections were to be deposited in the cellars of the ruined castle nearby as well as at schools among the farmhouses outside Szeged.

*

As a result of the social and political conditions of the people’s democracy after the war, and mostly because of the cultural policy and anti-religious sentiments of the 1950’s, the concept of museum exhibits radically changed. This is reason why The Annunciation and other religious paintings remained in the backroom. However it is known that in 1956 the tondo adorned the office of Alajos Bálint (1902—1983), director of the museum between 1949 and 1968. The huge panel remained the principal decoration in the director’s room even after Ottó Trogmayer (*1934), appointed director in 1970, selected other rooms in the building for the museum’s management and moved his offices.

Following more than 25 years of neglect, The Annunciation was again presented to the public on October 18,1970, at an exhibition titled Szeged Gallery as part of the Month of Museums programme. The painting was displayed in the last of the three exhibition rooms on the upper storey of the museum: “of the foreign paintings, after a long interval, the three XV—XVI century Italian paintings from the heritage of noted local collector Eukács Enyedi are on display. Thy are joined by paintings by Annibale Caracá [Carracci], Kugendas, Tysens, and Walter Crane, as well as drawings in the museum’s collections by German, Austrian, andltalian masters. ’’(Szelesi, 1972/73,329)

The exhibition, organised with the approval and support of the municipal council, presented more than a hundred objects and was open for a year and a half. Notwithstanding its popularity and motivated by a new concept, in 1972 Eive Gallery — Uve Museum, saw ‘the foreign paintings room’ emptied and re-hung with pictures by contemporary local artists. It was thought that “the third room is a bit different from the rest of the beautiful collection, with its baroque drawings contrasting with a few medievalpaintings. ” (Dél- magyarország 1972,10) The ‘contrasting’ and inappropriate religious paintings, including The Annunciation and several

Enyedi Lukács és Zsótér Ilona

carrarai márvány mellszobrai 1894-ből, 1909-esfotó részlete. © Családi gyűjtemény

The busts of Lukács Enyedi and Ilona Zsótér

carved from Carrara marble in 1894. Detail from photo of 1909. © Family collection

116

GIORGIO VASARI 1511-1574