Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Louis A. Waldman: Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet, 1570-1571 - A vatikáni palota Pius-tornyának Szent Mihály-kápolnájából
díszítette (Vasari 1938, 103). 1570-ben V. Pius pápa — eredeti nevén Antonio Ghislieri — (1504—1572) azt a megbízást adta Vasárinak, hogy a pápai palota újonnan épült, ma Torre Piaként ismert ötemeletes tornya három kápolnájának dekorációját készítse el (Ackerman 1954, 98—101; Serlupi Crescenzi 1992; Ostrow 2005,247-250). A művész 1570. december 2-án érkezett Rómába legfőbb segédjével, Jacopo ZucchivA. Vasari azonnal hozzálátott a pápai lakosztállyal közveden összeköttetésben álló Szent Mihály-kápolna dekorációs munkáihoz (Serlupi Crescenzi 1992, 148), amelynek dedikációja V. Pius személyes tiszteletét jelezte Mihály arkangyal iránt, akinek Pius a nevét is felvette keresztségben kapott neve, az Antonio helyett 1518-ban. Ez abban az évben történt, amikor belépett a domonkos rendbe, amelynek tagja is maradt 1566. évi pápává választásáig. Vasari és Zucchi 1571. június 30-án fejezték be a három kápolna dekorációs munkálatait, amelynek fejében a pápa 150 scudo fizetséget adott Vasárinak, valamint a Spent Péter-lovagrend 900 scudo jövedelemmel járó tagságát, az Aranysarkantyús lovag’címet és egy aranyláncot további 80 scudo értékben (Vasari 1938, 102—103; Corti 1989, 138-140). Noha a Szent Mihály-kápolna eredeti festett díszéből alig maradt fenn valami, Vasari számadáskönyveiből kiderül, hogy — lévén pápai kápolna — komplexebb dekorációt kapott, mint a másik két kápolna. A kupolába Vasari a hét halálos bűnt legyőző hét arkangyalt tervezte. A falakat négy elbeszélő freskó díszítette Tóbiás történetével, valamint két angyali erény allegorikus ábrázolásával. A négy nagyméretű, olajjal festett tondó a kápolna sarkaiba került, témájuk az Angyali üdvözleten kívül Krisztus születése, Zakariás és az angyal, valamint Szent Péter megszabadításának jelenete volt. A kupola alatti lunettákban az egyházatyák és a négy evangélista figurái jelentek meg. Az ikonográfiái programot egy Mária koronázásán bemutató oltárkép egészítette ki (Vasari 1938,103). A 19. század közepén Vasari összes freskóját átfestették, kivéve azokat, amelyek a kupolát és a kupoladobot díszítették (Serlupi Crescenzi 1992, 148). Mostanáig a kápolna egyetlen fennmaradt táblaképe a Mária koronázását megjelenítő oltárkép volt, amelyet a livornói Szent Katalin templomnak adományoztak 1847-ben (Corti 1989,138). Valószínűleg a szegedi tondó is ekkortájt került a műtárgypiacra. A Torre Pia kápolnáiban megfigyelhető két kéz a kutatókat arra a feltételezésre vezette, hogy Vasari volt a mestere a fára festett oltárképeknek, míg majdnem az összes freskó Zucchitól származik (Corti 1989,138; Serlupi Crescenzi 1992, 148). A hatvanéves Vasari tehát saját kényelmes műhelyéből dolgozhatott, míg az állványról vizes vakolatra történő freskózás fárasztó műveletét segédje végezte. A munkamegosztás a fatáblára festett képek komolyabb anyagi értékét és a Vasari által tervezett dekoratív együttesen belüli helyük magasabb presztízsét is tükrözte. Vasari ekkoriban írt leveleiből kitűnik, hogy nagyon is tudatában volt a pápa személyes használatára szánt és névszentjének szentelt Szent Mihály-kápolna fontosságának. A négy nagy tondó (tondi grandi) a csegelyekben a dekoráció legkiemeltebb és legjobban látható részei közé three chapels in his newly constructed five-storey tower, now known as the Torre Pia, in the Vatican Palace (Ackerman 1954, 98—101; Serlupi Crescenzi 1992; Ostrow 2005, 247—50). The artist arrived in Rome on December 2 of that year, together with his principal assistant, Jacopo Zucchi. Vasari began immediately with the Chapel of Saint Michael, which communicated directly with the pope’s apartment (Serlupi Crescenzi 1992, 148). The dedication of the chapel reflected the personal devotion of Pius V to the sainted archangel Michael, whose name he adopted in place of his baptismal name, Antonio, from 1518, when he became a Dominican friar, until his election as pope in 1566. Vasari and Zucchi completed the decorations of the three chapels on June 30, 1571 and the pope rewarded Vasari with 150 scudi, a Knighthood of Saint Peter worth 900 scudi, the tide of Knight of the Golden Spur, and a gold chain worth another 80 scudi (Vasari 1938,102—103; Corti 1989, 138-140). While little of the original decoration of the Chapel of Saint Michael has survived, Vasari’s Ricordanze reveal that, as the chapel of the pope, its decoration was more complex than that of the other chapels. In the dome Vasari designed seven archangels overcoming seven mortal sins; on the walls four narrative frescoes depicted the story of Tobias and allegories of two angelic virtues. The four “large tondi in oil” occupied the corners of the chapel and represented, besides the Annunciation, the Birth of Christ, Zacharias and the Angel, and the Liberation of Saint Peter. The lunettes beneath the dome represented doctors of the Church and the four evangelists. An altarpiece with a Coronation of the Virgin completed the iconographic programme (Vasari 1938,103). All the Vasarian frescoes, with the exception of those in the dome and tambour, were painted over in the middle of the nineteenth century (Serlupi Crescenzi 1992, 148). Until now the only known panel painting from the chapel was the altarpiece depicting the Coronation of the Virgin, which was donated to the church of Santa Caterina in Livorno in 1847 (Corti 1989, 138). In all likelihood the Szeged tondo arrived on the art market around this same period. The division of hands observable in the chapels of the Torre Pia has led most-scholars to conclude that Vasari personally executed the altarpieces, which are painted on panel, while Zucchi is credited with painting nearly all of the decorations in fresco (Corti 1989, 138; Serlupi Crescenzi 1992, 148). Hence, the sixty-year-old Vasari could work from the comfort of his own studio while his assistant carried out the arduous task of painting on wet plaster from the scaffold. The arrangement also reflected the higher monetary value of paintings on panel, as well as the pride of place that they enjoyed in the decorative schemes Vasari designed. Vasari’s own correspondence during the period indicates his awareness of the importance of the Chapel of Saint Michael, intended for the pope’s personal use and dedicated to his name-saint. The four “tondi grandi” in the pendentives were among the most prominent and visible parts of its decoration. It is therefore no surprise that the GIORGIO VASARI 1511-1574 71
