Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Szabó Tamás: Restaurálási összefoglaló
RESTAURÁLÁSI ÖSSZEFOGLALÓ VI. SZABÓ TAMAS restaurátorművész, tanár Móra Ferenc Múzeum (Szeged) SUMMARY OF THE RESTORATION By TAMAS SZABÓ Restorer Artist, Teacher Móra Ferenc Múzeum (Szeged) A kép helyrehozatala az egyik legösszetettebb szakmai feladatok közé tartozott. A legfőbb kihívás esztétikai volt: a tondó képsíkjában egy egységes és sík felületet kellett kialakítani. Vetemedett fatábla helyreállítására napjainkra új szakmai elvárás alakult ki, tekintve, hogy a műtárgy minden részét eredetinek és megváltoztathatatlannak tartjuk. Az ilyen deformálódási korábban úgy oldották meg, hogy például egy 3 centiméter vastagságú hordozót lesorvasztottak 0.5 centiméteresre, ezáltal az íves rész pré- selhetővé vált; majd az egész művet egy új, ún. kazettás rendszerű panelre helyezték. A 21. század helyreállítási gyakorlatában viszont a mű eredetei hordozójának megőrzése is elsődleges szempont. A restaurálás során következésképpen eltávolításra került a besötétedett lakkréteg, az átfestés és a hordozó faanyagának oda nem illő későbbi javításai, pótlásai — azonban teljesen zavarmentes vizuális élmény már nem jöhetett létre. A vetemedést csak részben sikerült csökkenteni; a deszkák közti szintkülönbség miatt — a teljes szétszedés és újra összeillesztés ellenére is — mindig egy kicsiny fénytörés, árnyékvetés maradt. A szegedi intézmény mentségére szolgál, hogy a mű 1925. évi beérkezését követően — vagyis az eltelt 85 év alatt — nem változott a vetemedés mértéke. A fekete-fehér ún. archív fotográfián és egy 1936-os riport-fotón, valamint a restaurálás előtt 2007-ben készített állapotfotó felvételen ugyanaz, a faanyag mozgásából eredő deformálódás volt megfigyelhető; a tondón tehátnem történt újabb sérülés, elváltozás. A helyreállítás megkezdése előtt a hordozón, az alapozáson és a festékréteg összetételén elvégzett anyagmegP rofessional restoration of the painting was a major challenge. The primary expectation for its aesthetic appearance was to make the plane of the picture homogeneous and uniform as a result of the restoration project. It is to be noted that those involved in restoration consider it a professional norm to treat each component of the object, such as an out-of-shape wooden panel, as original and not to be changed. Prior to this such problems were resolved by, for example, reducing the thickness of the panel from 3 centimetres to 0.5 centimetres (making it possible to press the bent part flat) and then fixing the piece on a new, coffered structure. By contrast, preserving the original medium of the picture has become a primary concern in the restoration practice of the 21" century. During the course of restoration the darkened varnish, the later paint and inappropriate repairs to the woodwork were removed. However, a perfect visual appearance could not be achieved; differences between the level of the boards will always result in some refraction, as well as shadowing where illumination is poor. Let it be said in the museum’s defence that photographs taken over the past 85 years, one taken after the picture was acquired in 1925, another in 1936 and a third in 2007 before restoration, show no significant deterioration in the disfiguration of the panels. The old images show the same deformation arising from the movement of the wooden material, so we can say that the picture did not suffer any further damage or irrevocable changes over this time. Pre-restoration research of the picture — into the materials of the wooden medium, the base and surface paint, determination of the wood, layer- and photographic tests A vetemedett tondó faelemeinek síkba állítási próbája, 2008 tavasza Trial to reset the distorted wooden sections of the tondo Spring 2008 © Fotó d Photo: Nagy Béla 58 GIORGIO VASARI 1511-1574
