Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Diner-Dénes József: Budapest magánképtárai - Az Enyedi gyűjtemény
A hollandi iskola művei közül első sorban az itt is bemutatott „Mulatozás” érdemel említést, amely a rajta levő névjelzés szerint közös munkája Adriaen Brouwer és Jan van den Hecken ecsetjének (119x86 cm). Nemcsak a névjelzés mutatja Brouwer monogramját és Hecken teljes nevét, hanem a kép maga is kétféle kéz munkája. Az egyik nem elég erős a rajzban, sőt elrajzolásokba is esik, kemények a körvonalai, rikító a színe. A másik kéztől nyilván csak három alak ered: az egyik, a kép közepén levő, teljesen hasonlít Brouwer ismert arcképéhez, mögötte egy egészen Brouwerre emlékeztető groteszk alak, a kép jobb szélén pedig egy előkelő személyiség: erről azt tartják, hogy van [Jan] den Hecken képmása. Jól jellemzi Aert van der Neer modorát egy holdvilgos tájkép (fára festve, 45x46 cm), a mester A. V. és D. N. monogramjával ellátva: nehéz felhőtömegeken törekszik által a holdfény, a mestert jellemző finom fényhomállyal. Jó aj.[an Miense] Molenaerről elnevezett kép is, szatócsok és korcsolyázók a jégen (fára festve, 39x90 cm), ennek széles ecsetvonásai és kissé széjjeleső kompozíciója világosan Frans Hals befolyására mutat. Csak az épületrészek zavarnak, ezek nyilván más kéztől valók. Ez a rész talán Jan Beerestraeteijtől ered. Kiváló mű az „Anya és gyermeke” című arcképcsoport, amely Nicolaes Maestól való s a mester névjelzésével is el van látva. A fényhomály még Rembrandt teljes hatását árulja el, de az eleven és erélyes szín s a gyermek pompás mozdulata és pillantása Maesnek erőteljes egyéniségéről is tanúskodik. Sokkal gyengébb a Hendrik Bloemaertról elnevezett „Öregasszony” (fára festve, 52x82 cm). Meg kell még említenünk Joshua Reynoldsnak egy érdekes kis gyermekarcképvázlatát (31x36 cm). Azután egy klasszikus, Nicolas Poussinnek bizonyára joggal tulajdonítható képet, amely Venust és Ámort mutatja (67x53 cm), végre [végül] egy érdekes kisebb képet (47x30 cm), a „Szerelem kertjét”, amely egy az előtérbe ízléstelenül helyezett szerelmes pártól eltekintve, annyira magán viseli Watteau jellegét, hogy esedeg magának e mesternek tulajdoníthatja valaki. Ha igaz, hogy manapság jó régi képek gyűjtéséhez nemcsak ízlés, szakismeret és pénz kell, hanem első sorban szerencse is, úgy kétszeresen áll ez a szobrok gyűjtéséről. A képgyűjtés divata élt már a renaissance idején is, a könnyen szállítható kép épp oly könnyen cserélhetett gazdát s könnyen kerülhetett a legtávolabbi vidékekre is. De a szobrok, főképpen a nagyobb méretűek, szinte helyhez valának kötve. Épp ez okból sűrűn kerülnek a művásárra a legjobb képek is, a szobor azonban a legnépesebb árverésen sem gyakori. Igaz, hogy a nagyobb műkereskedésekben mindig találhatunk idevágó műveket: az olaszoknál leginkább márványt, a nürnbergieknél főképp fafaragást, a párizsiaknál leggyakrabban bronzot. De ezekkel a műtárgyakkal szemben nagyon helyén van az óvatosság. A legtöbb műkereskedéseknek ilynemű tárgyai majdnem csupa utánzat vagy hamisítvány. S ez könnyen érthető. Míg a könnyen szállítható képek dolgában a műkereskedő bátran versenyre kelhet a múzeumokkal, addig a nehezen szállítható szobrok dolgában a helyi múzeumok könnyen lefőzhetik a kereskedőt. Aki szobrot gyűjt, annak főképp a kisebb helységek magánházait kell átkutatnia. S az efféle vállalkozáshoz szehelped him with the figures and some other details. Finally, we could mention a tableau by Philippe de Champaign, the cool and gentle colours and the somewhat affected folds in clothing signifying a period of the artist’s in which he had freed himself of the Flemish influence and encountered the contemporary French school. We turn now to the works from the Dutch school. We should first mention the work ‘Merrymaking’ which, according to the signatures, is a jointly made piece by Adriaen Brouwer and Jan van den Hecken (119x86cm). Not only does the inscription include Brouwer’s initials and the full name of Hecken, the picture also shows signs of the work of two different hands. One is not good enough at drawing (moreover, it makes mistakes) — the outlines are hard and the colours are glaring. The other hand obviously made only three figures: the one in the middle is very similar to Brouwer’s well-known portrait, a grotesque figure behind perfectly resembles the work of Brouwer, and an aristocratic figure on the right of the picture. This last one is believed to be a portrayal of (Jan) den Hecken. A landscape in moonlight is typical of Aert van der Neer’s style (wood, 45 x46cm), bearing that master’s A.V. and D.N. initials. The moonlight shines through heavy clouds, in the gentle semi-darkness characteristic of the painter. The picture signed by J(an) Molenaer of grocers and skaters on ice (wood, 39 x 90cm) is also a good one. The broad sweeps of the artist’s brush and its slightly disintegrating composition clearly show the influence of Frans Hals. Only the architecture is troubling, the details of which are obviously by a different hand — perhaps Jan Beerestraeteij. The tableau ‘Mother and Child’ is an excellent, signed work by Nicolaes Maes. The light effects reveal Rembrandt’s still unrestricted influence, but the lively and strong colours, the exquisite movement and expression of the child are all signs of Maes’s powerful character. Hendrik Bloemaert’s ‘Old Woman’ is a much inferior painting (wood, 52x 82cm). We should also mention an interesting sketch for the portrait of a child by Joshua Reynolds (31x36cm), a classical portrayal of Venus and Amor (67x53cm), almost certainly to be attributed to Nicolas Poussin, and finally, an interesting, smaller picture entitled ‘The Garden of Love’ (47x 30cm) which, apart from the two lovers tastelessly placed in the foreground, is so characteristic of Watteau that it might even be attributed to that master. If it is true that nowadays collecting old pictures requires not only taste, expertise and money but luck in the first place, this is even more the case with collecting sculpture. Collecting pictures was in vogue as early as the Renaissance; pictures, easy to transport, could easily be traded and taken to faraway lands. Statues, however, especially larger ones, were almost impossible to remove from their site. That is why the most excellent pictures turn up at auctions, but statues are seldom seen even at the most well-known of auction-houses. It is also true, however, that major antique stores always have some examples of that genre: In Italy mostly marble, in Nuremberg wood carvings and in Paris most often bronzes. These pieces of art, however, must be approached with care. Nearly all GIORGIO VASARI 1511-1574 25
