Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)

Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében

Gyűjteményük 53 értékes és rangos darabját — köztük a tondót — mint a főváros egyik legjelentősebb magánkollekciójának válogatását bemutatták az 1902. szeptember 20-a és november 1 -je között a Műcsarnokban a budapesti Orvosszövetség védnöksége mellett megrendezett jótékonysági mű-kiállításon (Sin- kó 1981, 15). A számos magángyűjtő tulajdonából ösz- szeálló reprezentatív tárlat szervezésében meghatározó szerepet játszott a szövetség alelnöke, dr. Elischer Gyula (1875—1929) radiológus, a szintén neves gyűjtő és műpártoló, az első magyar röntgentanszék vezető professzora. A kiállítás az első olyan nagyszabású bemutató volt, ahol zömében már nem a történelmi főnemesség és a gazdagabb köznemesség kölcsönöztek gyűjteményükből, hanem az új polgárság. Az Enyedi—Zsótér házaspár itáliai és németalföldi képeiből kiválogatott pazar együttest a IV. kabinetben állították ki, ahol a tondó mint a firenzei Cristofano Állón (1577—1621) munkája szerepelt (Kiállítási katalógus 1902. 26. 253. szám). Az összesen mintegy 870 darab műtárgy elfoglalta a Műcsarnok minden kiállító-helyiségét. A rendezőbizottság kritika nélkül elfogadta és a tárlat katalógusában közölte a tárgyaknak a tulajdonosok által megadott — több esetben azonban megalapozatlan — műtörténeti s egyéb adatait (Juhász 2007,5).

Enyedi is átvette azt a kora gyűjtőire jellemző szokást, hogy önmaga azonosította gyűjteményének névtelen szer- zőjű darabjait. így az Angyali üdvözletét minden fenntartás nélkül Raffaello Santi (1483—1520) művének tulajdonította, s a világhírű festő nevét felíratta a tondó hátoldalára: Rafael Santi. Gyűjteményében ez a műtárgy a 29-es sorszámot kapta. Enyedi 118 darabos kollekciója csaknem valamennyi darabját gondosan ellátta saját gyűjtői jelével. A nevének kezdőbetűiből kialakított kalligrafikus monogram (ÉLJ = Enyedi Lukács János) tetején ötágú nemesi korona látható (Szabó 2008). A jelzeteket sablon után festették fel. A jelzet piros színű festékanyaga azonos a többi felirat színével, ezért megalapozott a feltételezés, hogy a téves jelzés Enyedi tudtával került a hátoldalra.

Enyedi also adopted the habit, typical of the collectors of the age, of identifying the painter of unsigned pictures himself. He therefore without reservation attributed The

Annunciation to Raffaello Santi (1483—1520) and had the name of the world famous master written on the back of the tondo. In his collection, this picture was registered as No. 29. Enyedi carefully marked almost all of his 118 pieces with his own collector’s sign. The calligraphic initials (ELJ=Lukács János Enyedi) are topped with a five- pointed nobleman’s coronet (Szabó 2008). The signs were made using a pattern. The red paint used for the sign is the same as that of the other inscriptions, which suggests that the inaccurate inscription on the back was made with the approval of the collector.

The attribution of the painting was further complicated by the fact that Károly Túlsúly (1853—1899), the ill-fated director of the National Gallery (mentioned above) declared the picture to be a piece by Cristofano Allori. The same reference is made in art magazine Művészet in 1903 by aesthetician and journalist József Diner (DienerJ-Dénes (1857—1937): “Anotherpicture, TheAnnundation (painted on wood, 155x 155), is extremely syrupy, the gestures and especially the hands are affected, suggesting Cristofano Allori as the master." (Diner 1903,50-56)

The collector’s death and the mausoleum in Szeged

On December 6, 1905 the Enyedi couple made a joint will to confirm their mutually agreed wish that the surviving spouse should will the whole collection to the museum of Szeged, signed before public notary Alajos Zimányi and witnessed by friends, attorneys Hugó Bäck and Eajos Ragályi. Enyedi had voiced that wish at various forums and to his friends many times before, as noted by Gábor Térey: ‘Eukács Enyedi did not only collect out of his warm feelings for art, but was also motivated by a purposeful and noble intention to enrich the museum of Sieged with his entire collection, following his death. ” (Térey 1913).

From the spring of 1906 on, Enyedi’s health was

A hátoldalon a „Rafael Santi” felirat,

Enyedi Lukács gyűjtői jele és a mű gyűjteményi sorszáma

The inscription ’’Rafael Santi” (Raphael),

Lukács Enyedi’s collector mark and the collection number on the back of the tondo

© Fotó ° Photo: Szabó Tamás, 2008

GIORGIO VASARI 1511-1574

107