Nyomvonalba zárva. Régészetifeltárások az M43-as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán (Szeged, 2009)
Kora bronzkori, vaskori szarmata és avar kori jelenségek Óföldeák, Két halom-dűlőben
18 M43 8. LELŐHELY Kora bronzkori, vaskori szarmata és avar kori jelenségek Óföldeák, Két halom-dűlőben A lelőhely Óföldeák déli határában, az M43 6-7. lelőhellyel nagyjából azonos környezeti adottságokkal rendelkező lapos, időszakosan vlzjárta, alacsonyan fekvő területen helyezkedik el. A Ny-K irányú, téglalap alakú szelvény nyugati harmadánál kis, kereszt irányú mélyület, egy egykori kisebb vízfolyás medre tagolja két sík platóra; ettől eltekintve teljesen lapos, csupán az északi hosszoldal közepénél indul egy csekély magaslat, melynek azonban csak déli szoknyája esett a 2008. évi feltárás területére. A feltárást az ELTE Régészettudományi Intézete végezte. Bronzkori, vaskori, szarmata és szórványos avar telepjelenségeket a szelvényben mindenhol megfigyelhettünk, ám a két jelentősebb temetőfolt — a vaskori szkíta és az avar — sírjai kizárólag a kiemelkedésen helyezkedtek el. A lelőhelyen megfigyelt legkorábbi, biztosan keltezhető régészeti korszakot a kora bronzkori Makó- kultúra (Kr. e. 27-23. század) települése jelenti. A főként a szelvény délkeleti sarkában sűrűsödő telepjelenségek kis csoportokba rendeződő tároló-, agyagnyerő- és szemetesgödrök laza halmazából állnak. A korszakra jellemző felszíni, cölöpszerkezetes épületek nyomát nem sikerült rögzítenünk. A tároló- és szemetesgödrök mellett egy kutat és két szórt hamvas temetkezést figyelhettünk meg. A kis, ívelt sírgödrök aljára legalább 5-7 darab, egymásba helyezett, esetleg szándékosan összetört edényt, apró korsókat, tálkákat, poharakat, étel- és italáldozatot helyeztek, majd ezek tetejére szórták a hamvakat. A korszak tárgyi anyagából kiemelkedik egy különleges, egyelőre párhuzam nélküli, horgonyformára emlékeztető agyagtárgy töredéke. Számos gödör kerámiaanyagában megtaláltuk a kultúra jellegzetes, különleges szépségű, sötét színűre, legtöbbször feketére égetett, fehér mészpor- ral inkrusztált, belső díszes tálainak töredékét. A következő megtelepedési horizontot a lelőhely északkeleti sarkában elhelyezkedő, a vaskorra, ezen belül a szkíta időszakra (Kr. e. 7-5. század) keltezhető négyszögletes, félig földbemélyített ház képviseli. Egykori tetőszerkezetére az előkerült három cölöphely utal. A szelvény északi szélének középső részén kezdődő magaslaton két, szintén a szkíta horizonthoz köthető, de feltehetően valamivel későbbi, a Kr. e. 6-5. századra tehető temetkezést tártunk fel. A gazdagabb sírban bal oldalára fektetve, zsugorított pózban eltemetett nő nyugodott; nyakát üvegpaszta- és borostyángyöngyökből fűzött nyaklánc ékesítette, koponyája két oldalán elektronvégű hajkarikapár került elő. Bal karja mellett orsógombokat, lábfejénél szépen kimunkált, nagyméretű, halványszürke, korongolt tálat találtunk. A másik sírban a szintén bal oldalára fektetve, zsugorított pózban eltemetett nő nyakánál borostyángyöngyök, kézfejénél orsógomb volt; arca előtt behúzott peremű, kézzel formált tál került elő. Felszedéskor a vállak alatt egy törött, csiszolt kőbaltát találtunk, mely talán bajelhárító céllal került a temetési rítus során a halott közelébe.
