T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009)

ÁLLANDÓ JELLEGŰ FÉNYKÉPÉSZET - Bietler Ferenc (1862-1884)

1864 februárjában műterme már nyitva áll. Itt készíthette „A SZEGEDI DALÁRDA MŰKÖDŐ TAGJAI 1864-ik évben fényképezte BIETLER FERENCZ" feliratú nagyméretű (46x60 cm) tablóját, melynek ceruzarajzzal díszített kartonján a 28 db fénykép, sajnos név nélkül szerepel. Az oválisra vágott, vékony mellképeket ízlésesen csoportosítva közvetlenül a tabló kartonjára ragasztották fel. Eddigi ismereteink szerint az első szegedi tabló (6.) Bietler nevéhez fűződik. Érdekessége, hogy a tagok között felfedeztük Reizner János általunk ismert fiatalkori fénykének (7.) egyezését a tablón lévő fényképpel. 1865 tavaszán olvasunk hírt a dalárdáról és a tablóról. „Hánki Ede úr 22 db lantjelvényt készíttetett új ezüstből a működő tagok számára." Ennek kapcsán írnak a tablóról is, amit érdemes idézni: „Bietler Ferenc fényképész és társa Mosmüller Alajos a dalárda elnöke és valamennyi működő tag lefényképezett arcképeiből igen csinos és ízletes rajz közé illesztett kép-csoportozattal ajándékozta meg az egyletet, mely kép-csoportozat néhány napig még Burger Zsigmond kirakatában látható." Ezek után hirdetésein kívül Bietlerről pár évig nem hallunk tudósítást, hiszen ekkor még Landau fényképészete a legkeresettebb a városban. Úgy látszik, azért Bietler is megtalálta a számításait, mert 1869-ben új műtermet építtet a színház mellett. Sőt ez évben jelenik meg Szegeden „Letzter L." fényképész, vele együtt három fényírdász működik a városban, akik között egészséges verseny indul. A helyi fényképészet fellendülésével kapcsolatos, hogy 1871-ben Lengyel Lőrinc kárpitos, „díszes fényképészeti terem" építésére kér engedélyt a Szépítő Bizottmánytól. Külföldi példákra hivatkozva Palánk, Oskola utca 279. számú házának kapu feletti részére üvegtermet akar emeltetni. Tervrajzát ismerjük, melynek alapján engedélyezik ugyan a „fából való építkezést", de kikötik a házgerinc érintetlenül hagyását. Mivel többé nem hallunk e műteremről, föltehető, hogy meg sem épült. *Palánk, Oskola utca 279. szám (ma 14. helyén) alatti Lengyel-ház. * 1870-ből ismerjük két akvarelljét, az ácsok céhjelvényéről. Réz keretben egymásnak háttal, üveg alatt tornyot ábrázoló festések, „Bietler Ferenc 1870" aláírással, a múzeum történeti tárgyi gyűjteményében 55.33.1. leltári számon. 1871-ben ismét hallunk Bietlerről, amikor is „a divatba jött Rembrandtféle árnyazott képeinek" művészi kidolgozását dicsérik, melyek fővárosi műtermek munkáival vetekednek. Hasonló elismerésben részesítik „különböző állásból készült" felvételeit, melyek az elhunyt Császár Miklós színészt és művezetőt ábrázolják. 1872-73-ban készült négy városkép eredetijét, - valószínűleg akvarellfényképek - és azok készítőjét nem ismerjük, de feltehető, hogy Bietler művei. Az épületek pontosságából és helyzetéből ítélve az is nagyon valószínű, hogy alapjuk helyszíni fénykép fölvétel volt. Mivel 1872 őszén befejezéshez közeli állapotban van a Kiss Dávid palota, benne októberben nyíltak meg az üzletek, a 34 ^