Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

A területtel foglalkozó irodalom - A vizsgált terület rövid története a 19. század második felétől a 20. század közepéig - Kiskunhalas

ként tarlóföldekbe való ültetése már évekkel ezelőtt szigorúan el lett tiltva: miután a korán learatott termények, mint az árpa, repce, továbbá a zöldtakarmányként használt bükkönyös, zab, csalamádé, muhar - kevesbítik a földnek ama táperejét, melyek az utána közvetlenül ültetett dohánynak fejlődését és minőségét előmozdítani hívaták. Akik ezt már ez évben el nem kerülhetik, úgy e körülményt a földrészlet pontos meg­jelölésével az illetékes dohánybeváltó hivatalnál, és egyúttal a m. kir. pénzügyőri sza­kasznál is a községi elöljáróság útján okvetlenül bejelentsék." 8 3 A termeléshez szük­séges engedélyt minden évben külön kellett kérelmezni. Az engedély kiadását feltéte­lekhez kötötték, melyek a termelésre és az értékesítésre egyaránt vonatkoztak. A do­hány minőségi termelésének megőrzése érdekében a dohányjövedéki központ igazga­tósága elrendelte, hogy „...a kiskunfélegyházi körzet összes dohánytermelői az 1905. évre friss, fajtiszta szegedi rózsa dohánymaggal ingyen láttassanak el." 8 4 Ugyanez a rendelet megtiltotta, hogy ebben az évben - a szokásokkal ellentétben - dohánymagot szedjenek. A hatóságnak állandó problémát jelentett a megtermelt dohány felmérése és a csempészet megakadályozása. Az 1851-ben bevezetett dohánymonopólium értelmé­ben a termelők kötelesek voltak a dohányt az állami fölvásárlóknak átadni. 8 5 A na­gyobb haszon reményében a 19. század második felében tömegessé vált a rejtegetés, csempészkedés, a fináncok éberségének kijátszása. 8 6 „A halasi dohánytermelőket f. évi szeptember 22-ére értekezletre összehívatta a városi polgármester oly czélból, hogy ott több, a dohány termelés előmozdítására szükséges intézkedések megtétesse­nek. Mindenek előtt hangsúlyozta, hogy a felettes hatóságok részéről ismételve felme­rült az a panasz, hogy Halason a csempészet nagyban űzetik és hogy ennek nem or­voslása esetén a város egész területén a termelési engedély megvonása kilátásba he­lyeztetett - a mi pedig a város egyes lakosainak tetemes anyagi károsodását vonná maga után. Felhívta továbbá a termelőket, hogy önmaguk, de főképen a város jó hír­neve megőrzése tekintetéből kövessenek el mindent, hogy a csempészetnek okszerűen eleje vétessék." 8 7 A Gazdacímtár szerint 1912-ben Kiskunhalason csupán Katona Antal rendelke­88 zett 10 holdon fölüli dohányültetvénnyel. 1926-ban Kiskunhalason dohány értéke­sítésével (dohánytőzsde) több család is foglalkozott. 8 9 A dohány termesztése a két világháború közötti években mindjobban elterjedt, mivel a gyenge minőségű homok­talajokon is jól termeszthető volt. A szőlő-, és a gyümölcstermesztés már a 19. század közepén is jelentősnek mondható. A város nyugati oldalán elterülő „Öregszőlők" nevű terület nagysága az 1850-es években 1900 kataszteri hold körül volt. 9 0 Az 1895-ös mezgazdasági statisz­tika szerint már 2291 kataszteri holdra növekedett a szőlő területe. 9 1 Az 1890-es 8 5 Halasi Híradó 1887. június 5. 8 4 Halasi Híradó 1904. június 29. 8 5 Takács Lajos 1964. 399. 8 6 Szilágyi Miklós 2000. 719. 8 7 Halasi Híradó 1887. szeptember 25. 8 8 A Magyar Korona Országainak Gazdacímtára. Budapest 1913. 535. 8 9 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára. Budapest 1926. 681. 9 0 Janó Ákos 1965. 91. 9 1 Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1897/a. 310. 20

Next

/
Thumbnails
Contents