Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Dohánytermesztés

tár fűzős dohánnyal járó munkát maga el tudja végezni, igaz, „Abba benne köll lönni éjjel-nappal". A fölfűzött dohány szárítása azonban olcsóbb. A fűzőgépet egyfázisú villanymotor hajtja. Erre a célra leginkább leselejtezett mosógép motorja alkalmas. A motor ékszíj tárcsája állványra szerelt kerékpárkereket hajt meg, ez az áttétel biztosítja a lassítást. A kerék a vele szebben kiakasztott két zsineget tekeri össze. Ma már követelmény, hogy természetes anyagból, kenderből készült zsineget használjanak. Korábban erre a célra bálamadzagot használtak, mely műanyagból készül. A folyamatosan sodródó zsinegek közé helyezik a dohánylevelek tövét. A megtelt kötelet a pajtában akasztják föl. Az 1990-es évek elején a Földművelésügyi Minisztérium által meghirdetett pályázatok útján Zsanán is több pajta épült. A faszerkezetű épületet palával fedték, innen kapta a paláspajta nevet. Legtöbb helyen azonban földbe ásott oszlopokra erősített tartófákhoz akasztják a köteleket, melyet a száradás idejére fóliával fednek be. Száradás után a leveleket minőség szerint válogatják, csomózzák, bálázzák és helyben adják át. Ma már azonban a vállalatok egyre inkább ragaszkodnak a modem technológiához, így napjainkra megszűnik a hagyományos fűzés és szárítás. A kamrás dohányt leszedve, tűkeretbe rakják, a kereteket pedig a szárítóba helyezik. Attól függően, hogy kiskamrát vagy nagykamrát szednek, 173, illetve 250 keretet kell megszedni, hogy egy szárító elindulhasson. Egy keretbe kb. 60-70 kg zöld dohány fér. A kamrás dohány szedésekor két ember keretez, míg a többi szedi a dohányt. A leszedett leveleket nyalábonként szállítják a keretezés helyszínére, a dohányföldön lévő művelési útra. A keretezés a földön történik. A dohányleveleket levelenként egymás tetejére a keretbe rakják, mikor a keret megtelik, a leveleken átszúrják a tűkeretet. Az így felszúrt leveleket tartó keretek kerülnek a pótkocsira, ahonnan a szárítóba rakják. A szárítóban, a levegőt automata gázolaj-, vagy gázégők melegítik, a hőmérsékletet automatika szabályozza. A levegőt nagyteljesítményű ventilátor keveri. A szárítás négy napot vesz igénybe, eközben többször változtatni kell a levegő hőmérsékletét. A szárítás végén még egy napig áll a dohány a szárítóban, hogy kissé visszanedvesedjen. Erre azért van szükség, hogy a levelek bálázáskor ne törjenek.

32

1 A kamrában szárított dohány szárítási költsége magas. Zsanán földgáz-, és gázolajfütésű szárítók vannak.

322 Az energiaárak növekedésével párhuzamosan csökken a termelők bevétele. (70. kép) A termelők a szárítókat a téesz privatizációjakor szerezték meg. Akinek van szárítója, az dohányt is termel. Többen vannak azonban olyanok, akik bérben száríttatnak. Egy szárítót több család is megválthatott. Ők közösen használják. Szárítás után a dohányleveleket a keretből faládába rakják. Minőség szerint nem válogatják. A faládába erős zsákvásznat, göngyszert terítenek, erre rakják a leveleket szárukkal kifelé. A göngyszert is a gyár adja, 200 forintért darabját. A leveleket nem válogatják. Amikor a láda megtelt, a vásznat összevarrják, ez lesz egy bála dohány. A vászonra rávarrják a címkét, melyre átadáskor fölkerülnek a termelő adatai, majd később a minősítési arányok. 32

1 Ezt a szárítási technológiát alkalmazzák Szerbia-Montenegróban is. A csókái dohánygyár a vele szerződésben álló termelőknek bérbe adja a szárítót. (Fodor Ferenc 2005. 267.) 12

2 A „Sirokkó TDO" típusú dohányszárítókat használnak, melyeket Magyarországon 1972-ben a szolnoki .MEZŐGÉP Vállalat kezdett gyártani. (Borsos János 1994. 179.) 144