Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Dohánytermesztés

69. kép: Bevetett tálcák a vízen (Zsana, 2005.) Vízágyas palántát bérben is nevelnek, legtöbbször helybelieknek. Az így nevelt palántát nevelésnek nevezik. A palántanevelő sátrak egyaránt megtalálhatók a faluban és a tanyán. Vannak olyan gazdaságok, ahol mindkét helyen van sátor. A dohányföldet a megfelelő mennyiségű szervestrágya kijuttatása után megszántják. A szántásra hármaskeveréket, kálium, nátrium és foszfor tartalmú műtrágyát szórnak. Ezután letárcsázzák, majd kombinátorozzák, hogy a talaj minél tömörebb legyen, jobban tartsa a nedvességet. A dohányra túl sok nátrium tartalmú műtrágyát nem szabad szórni, mert az késlelteti a levelek érését. Az érés idejét kálium tartalmú műtrágyával tudják befolyásolni. A dohányföldet két-három évenként váltani kell, hogy a növény ne váljon talajunttá. Kiültetése a tépett palántához hasonlóan történik. A palántát félmaréknyi adagokban a palántázó gép asztalára helyezik, ahonnan a rakók leszedve, egyenként, megfelelő távolságra rakják. A sortávolság 70 cm, a tőtávolság 50-60 cm. Ha tehetik, csak annyi palántát szednek föl, amennyit még azon a napon el tudnak palántálni. A legoptimálisabb megoldás, mikor a palántálással egyidőben, a másik csoport folyamatosan szedi föl a szükséges mennyiséget. A fűzős és a kamrás dohány szedésének munkafolyamata különböző. A fűzős dohányt szedés után föl kell fűzni. Habár ma már géppel fűznek, a munka mégis sok időt vesz igénybe. A leszedett dohányt, vászondarabra, bálába rakva szállítják be, majd fűzés után a köteleket a pajtában fölaggatják. Egy négy-öt tagú család egy hek143