Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
Dohánytermesztés
az oka annak, hogy Kömpöcön a két világháború között, szinte minden család foglalkozott dohánytermesztéssel is. Kömpöci hatásra a szomszédos Csólyos puszta gazdálkodói közül is sokan termesztettek dohányt. A gyenge talajadottságokka! rendelkező gazdaságok számára a dohánytermesztés hasonló bevételt jelentett, mint máshol a fűszerpaprika termesztése. Valószínűleg a talajadottságokkal is magyarázható, hogy a szomszédos településeken a dohánytermesztés nem tudta háttérbe szorítani a fűszerpaprika termesztést. A kisebb gazdaságokban, ha csak pár száz négyszögölön is, de termeltek dohányt. Erről még ma is kiválóan tanúskodnak azok a pajták, melyek a meglévő tanyák mellett láthatók. Sajnos a legtöbb helyen ma már nemcsak a pajták, hanem a tanyák is összedőltek. Az 1980-as évek végén bekövetkezett értékesítési nehézségek következtében a dohánytermesztő gazdaságok más növénykultúrákra álltak át. A dohánytermesztés jól jövedelmező ágazat volt, ezek a gazdaságok anyagilag megerősödtek, így könnyebben át tudtak térni intenzívebb gazdálkodásra, nagyobb gépesítettséget igénylő növények termesztésére (pritaminpaprika, burgonya, fóliás zöldségtermesztés, stb). Dohánytermesztéssel Zsanán még ma is foglalkoznak. Zsanán, mely korábban Kiskunhalashoz tartozott, a dohánytermesztés több évtizedes hagyománnyal bír. Legtöbb esetben már a mai dohánytermelők ősei is dohánytermesztéssel foglalkoztak. Ez ma mintegy tizenöt családnak nyújt megélhetést, jövedelemkiegészítést. A dohánytermesztés mellett takarmánynövények termesztésével és állattartással is foglalkoznak. A téeszesítésig a gazdaságokban kapadohányt és kerti dohányt termeltek, melyet tűvel fűztek. 31 9 A köteleket a padláson aggatták föl, pajtát nem építettek. Ma a termelésben a hagyományos és a modem technológia keveredik. A palántát fóliaágyakban nevelik. A palántanevelésnek két módszerét alkalmazzák. A gyomlálás palánta termesztése hagyományos módon történik, a vízágyas neveléshez új technológiát alkalmaznak. A köznyelv szerint van fűzős és kamrás dohány. A fűzős dohányt hagyományos úton szárítják, erre a pallagi 1. és a pallagi 5. fajták alkalmasak. A fűzős dohány palántáját hagyományos úton nevelik, ezt nevezik gyomlálás palántának. A gyomlálós palánta vetőmagját homokkal keverve, a fóliasátorban kialakított ágyakba vetik. Általában tizenkettes fóliasátrakat használnak. Ezekre a sátrakra 12,5 m széles fóliát húznak. Belső fóliát is használnak. A sátor szélessége 7,5 méter, magassága 2,8-3 méter. Az ágyak egy méter szélesek, gyomláláskor könnyen átérhetők. A dohány vetőmagja rendkívül apró szemű, azért kell összekeverni homokkal, hogy egyenletesen el lehessen szórni. A vetéshez nagy tapasztalat kell, mert ha túl sűrűre vetik, a palánta elnyúlik, könnyebben kap betegséget, ültetésre alkalmatlanná válik. A palántás ágy11 9 A kapadohány, mint rossz minőségű dohány volt ismert. Elnevezéséről keveset tudunk. Takács Lajos szerint: „A kapa, vagy kapás dohány elnevezését rossz minőségéről kapta, mivel csupán kapások, cselédek, napszámosok jutalmazására szolgált." (Takács Lajos 1964. 259.) Bálint Sándor a kapadohányt „silányminőségü pipadohány"-ként, a kertidohányt pedig, mint „ismeretlen, csak az emlékezetben élő" fajtaként említi. (Bálint Sándor 1964. 11.) A tolnai kertit, mely 1969-ben kapott állami elismerést, „régi tájfajtából" nemesítették. Viszonylag korai érésű, homokos vályogtalajon jól termeszthető, a legszárazságtürőbb dohányfajta. (Borsos János 1994. 46.) Az ország egyéb területein a hevesi, a szabolcsi, a szuloki és a hevesi Virginia volt a legelterjedtebb fajta. (Selmeczi Kovács Attila 2001.452.) 139
