Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Kutatott terület

található Ludas, Királyhalom és Horgos vidéke is, vizsgálatunk azonban nem terjed ki ezekre a területekre. A homokhátság délnyugati határát szintén a talajviszonyok határozzák meg. A nyugati oldalon Pirtó Halashoz kötődött, míg Tázlár Harkakötönnyel egybetartozván, elsősorban állattartásáról volt nevezetes. Kiskunfélegyháza piaca Bugac, Petőfiszállás, Kunszállás termelőinek jelentett biztos értékesítési lehetőséget. A terület keleti határát elsősorban gazdaságtörténeti szempontokat figyelembe véve a Szegedhez történő kötődés határozta meg. Területünkön a török pusztítás következtében eltűnt települések helyén lévő pusztákat Szeged, Kecskemét és Kiskunhalas hasznosította. Gyimesi Sándor szerint: „Sajátságos fejlődési utat futottak be a török hódoltság alá került alföldi területek városai. Ezek voltak legfontosabb kiviteli cikkünknek, a szarvasmarhának a fő tenyésztési körzetei; így a modern típusú nemzetközi kereskedelemnek ezek a városok látták a legtöbb hasznát."

3

6 Balogh István az Alföld nagyvárosai körül kialakult tanyásgazdálkodásról megállapítja, hogy: „A tanyásgazdálkodási helyeken, a paraszti üzemekben a lakóhely és a termelési hely elkülönült, használati korlátozások nem voltak, az üzemi központ a városban vagy faluban, mint lakóhely külön állott a határbeli több-kevesebb épülettel rendelkező termelési helytől. A tanyabirtokos számára a tanya csak kisegítő üzemhely, az üzemi központ sokszor félnapi járásra a városban volt. A tanya tehát ez esetben nem több mint a határba kihelyezett üzemhely."

3

7 A 19. század második felében ezek a tanyák egyre inkább önállósultak, a tulajdonos feladva a városi lakóházat, kiköltözött a tanyára, vagy bérlőnek adta, aki szintén állandó ottlakásra rendezkedett be. Erdei Ferenc e típust nevezi farmtanyának, megkülönböztetve a szőlőskerti farmtanyát a szántófölditől.

3

8 Für Lajos tovább finomította e tipizálást, fölosztva a tanyai gazdaságokat termelési szerkezetük szerint. Szeged, Kiskunhalas környékére is vonatkoztatja megállapítását, miszerint a kertkultúrás tanyák és az állattenyésztő, növénytermesztő tanyák egymással keverednek. Sőt megállapítja, hogy: „Viszonylag kevés volt az olyan tanyák száma, amelyek termelése kizárólagosan e kertkultúrákra vagy azok közül csupán valamelyikre specializálódott volna."'

9 A farmtanyák legtöbbször rendelkeztek a városi háttér biztonságával. A 19. század második felében, a puszták fölosztásának következtében, létrejöttek olyan tanyás vidékek, melynek lakói semmilyen szállal sem kapcsolódtak sem az őket kibocsátó anyaközséghez, sem az új „hazához". Balogh István szerint: „Az ilyen tanya lakója sehova sem járt haza; ahonnan jött, onnan elszakadt, az új helynek, ahol tanyát épített, korábban sem alakult ki kapcsolata sehova."

4

0 Vidékünk tanyavilágának kialakulása leginkább ez utóbbi folyamat útján ment végbe. Az ide települő tanyai népesség a megtelepedéskor nem rendelkezett a városi ház biztonságával. A lakosságot a városhoz csak a piac és a templom kötötte. A tanyán élő családok a természeti elemekkel folytatott harcuk során csak a maguk erejére támaszkodhattak. Ez a több generáción keresztül tartó küzdelem eredményezte az itt 3

6 Gyimesi Sándor 1975. 140. 3

7 Balogh István 1980. 274. 3

8 Erdei Ferenc 1977. 148. 3

9 Für Lajos 1983. 9. 4

0 Balogh István 1980. 273. 12