Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Kutatott terület

lakók termelési tapasztalatának felhalmozódását, kitartását, a megélhetés érdekében elengedhetetlen állandó alkalmazkodást, kreativitást, innovációs képességet. A vizsgált teriilet még ma is az ország legsűrűbben lakott tanyavilágával rendelkezik. Értelemszerű, hogy itt a legmagasabb a külterületen élő lakosság létszáma és a mezőgazdaságból élők aránya. A két megye átlagához viszonyítva a vizsgált terület külterületi lakosságának aránya jóval magasabb. Ez azt mutatja, hogy a két megyéből kiragadott települések közös jellemzője a nagyarányú tanyásodottság, és természetesen ebből adódóan itt a legmagasabb a mezőgazdaságban dogozók száma is. Az eddigi gazdaságtörténeti kutatások is leginkább megyei átlagokkal számoltak, melyek következtében nem érvényesültek a kutatott területre vonatkozó kiugróan eltérő adatok.

4

1 A hagyományos gazdálkodás lehetősége számos településen megmaradt a téeszesítés után is. Ahol l-es típusú tszcs-k (termelőszövetkezeti csoportok) alakultak, ott a tagok továbbra is egyénileg gazdálkodhattak. Néhány településen azonban ún. III-as típusú szövetkezetek alakultak, ami a hagyományos gazdálkodás teljes fölszámolását jelentette.

4

2 A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya hasonló képet mutat. Létszámuk évről-évre folyamatosan csökken, a fogyás aránya meghaladja a külterületi lakosság fogyásának arányát. A tanyai lakosság 1970 és 1990 között csökkent a legnagyobb mértékben. Ebben az időben számolták föl a külterületi iskolákat, megindult a falvakban történő építkezés, ami legtöbbször együtt járt a tanyák elhagyásával, tanyák, tanyasorok pusztulásával. A mezőgazdaságból élők 1990. évi megyei átlagához képest némi növekedést mutatnak a 2001. évi adatok, ami azt jelenti, hogy a városi munkanélküliség miatt sokan a mezőgazdaságban próbálják megtalálni megélhetésüket.

4

1 70 60 50 20 40 30 • Átlag • Bács-Kk • Csongrád 10 0 1960 1970 1980 1990 2001 Külterületi lakosság arányának változása 41 Sárfalvi Béla 1965., Enyedi György 1964. Belényi Gyula I979. 164. A téeszek szerepére még később visszatérünk. KSH Népszámlálás 2001. Területi adatok II. Budapest 2002. 42 43 13