Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
ISMERTETŐ A SZEGEDI MORA FERENC MÚZEUMRÓL /lf\ <2 A természettudományi gyűjtemény A múzeum profiljának egyik legrégibb és legsajátosabb, a többitől sok vonatkozásban különböző gyűjteménye a természettudományi. Hogy ennek a tudásterületnek a múzeumi jelenléte indokolt, azt a magyar s nem magyar, nagy természettudományi múzeumok léte s vonzereje ékesen bizonyítja. Az, amit az ilyen jellegű múzeumok vagy múzeumon belüli gyűjtemények adni tudnak, olyasmi, ami régtől fogva érdeklődésre tart számot. Egy kis vagy közepes múzeumban azonban, amely sokrétű munkáját erősen limitált létszámmal kénytelen végezni, ez a terület mégis speciális helyzetben van: a gyűjtemény jellege az összes többi gyűjteményétől lényegileg különbözik, ellátása pedig erősen specializált szaktudást igényel. S a gyűjtemény múzeumi sorsa azon áll (vagy bukik), hogy megvan-e éppen a kívánatos szaktudás. A szegedi múzeum természettudományi gyűjteményének története is e kettős feszültség szerint alakult. Az igények és a lehetőségek hol találkoztak, hol - akár hosszabb időre is - szétváltak. A gyűjtemény 1885 és 1904 közt alakult ki. Első darabja, még a Somogyi-könyvtár keretein belül, Lászy Vilmos 160 db ásványa volt - ezeknek többsége még ma is megcsodálható. Az ásványokat egy 4205 darabból álló növénygyűjtemény követte (1896), majd a múzeumba került a Praznovszky- féle (trópusi és európai lepkékből, csigákból, tojásokból, rovarokból és ásványokból álló) nagy gyűjtemény, valamivel később pedig a Mihelyes- féle kollekció főként hazai fajokat tartalmazó rovaranyaga. 1899-ben a múzeumé lett Vellay Imre túlnyomórészt bogarakat (Coleoptera) tartalmazó gyűjteménye is. Együtt már egy több tízezres darabszámú értékes anyag. Az 1900-as évek elején további jelentős gyarapodást jelentett egy 299 darabos madárgyűjtemény megszerzése. Ez utóbbi jól egészítette ki a már korábban (1898) megkapott, Zsótér Lászlótól származó 47 db madárpreparátumot. Ugyancsak ajándékként került a múzeumba 1902-ben egy 12 ezer példányból álló csigagyűjtemény is. Ez a mennyiségében is értékes új gyűjtemény már az első időkben is komoly gondot okozott. Anyagának egy része beleolvadt egy lelőhelyezetlen (tehát tudományos szempontból kétséges értékű) anyagba, egy része pedig a múzeumbogár kártevésének áldozatává vált. Ez a - megfelelő szakember hiányából adódó - gond csak akkor enyhült, amikor Lányi Béla személyében kitűnő szakember állt a múzeum szolgálatába. O „egyike volt a kor legnagyobb magyar botanikusainak", s megszállottan dolgozott a múzeumi herbárium fejlesztésén. Működése eredményeként a gyűjtemény helyi flóra- és faunaelemekkel bővült (1911-1915). Az 1904 és 1917 közti időszak eredménye volt a helyi gerinces fauna reprezentáns fajainak a begyűjtése is. A gyűjtemény történetében egy fontos külön korszak fűződik Czógler Kálmán nevéhez, aki 1917 és 1936 közt volt a gyűjtemény gazdája. Szakértelme és szorgalma egyaránt predesztinálta erre a munkakörre. Azonosította, rendszerezte, majd beleltározta az addigi anyagot. Az új nyilvántartás egyik kötetébe kerültek az élővilág preparátumai, a másikba az ásványok, a kőzetek és a kövületek. (Valószínűleg volt egy harmadik kötet is: a her- báriumi napló, de ez az idők folyamán elkallódott.) A Szeged környéki élővilágot reprezentáló Színjátszó Adonisz-lepke <Morpho adonis) Guyana, Praznovszky - Mihelyes-féle gyűjtemény MÓRA FERENC MÚZE |S|
