Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
gyűjteményrészekhez gyűjtési naplót is vezetett. A gyarapodás üteme ugyan a korábbiakhoz képest - pénz híján - lelassult, de a gyűjtemény fejlesztése átgondoltabbá és szakszerűbbé vált. Az új anyag döntő hányada Czógler saját gyűjtéséből származott. Az alkalmi kisebb vételek és ajándékozás révén múzeumba kerülő agancsok és tülkök, kövületek, trópusi madarak, stb. mellett elsősorban a bogarak és a puhatestűek gyűjtése Sisakcsiga (Cassis cassis) Csendes-óceán, Praznovszky-féle gyűjtemény 1896. zajlott. „A gyűjteményfejlesztés és a tudományos feldolgozás szorosan összetartozó fogalmak. Nem a véletlen műve, hogy 1917 és 1936 között épp a bogarak (Coleoptera), a vízipoloskák (Heteroptera, Hydrocorisae) és a puhatestűek (Mollusca) példányszáma gyarapodott legintenzívebben. Ezek a rendszertani egységek (taxonok) képezték Czógler főbb kutatási területeit.” A tudományos kutatásnak és a gyűjtésnek ez az ösz- szefonódása magyarázza, hogy a gyűjtemény ekkor lett a „természetrajzi érdekességek” laza és heterogén halmazából igazi természettudományi gyűjtemény, akkori szóhasználattal „múzeum”. Az anyag értékét fokozta a szakszerű dokumentáció, amely Czógler gyűjteményi munkájának egyik fontos szegmensét adja. Amikor 1936-ban Czógler megvált a múzeumtól, egy hosszú, a gyűjtemény szétzilálódását eredményező új korszak vette kezdetét. A terület gazda nélkül maradt, a szükséges állag- megóvás híján nemhogy gyarapodott: fogyott a gyűjtemény. Fordulatot csak az hozott, hogy 1951-ben Beretzk Péter a múzeumnak ajándékozta értékes dermoplasztikáit. „Az átadásra kerülő gyűjteményben 16 rendbe (ordo) tartozó 321 faj található. A leltárkönyv szerinti példányszám 806. Ebből fehér-tavi madár 738 db (91,57%), egyéb lelőhelyről származik 68 preparátum (8,43%).” Ez az ajándékozás kettős változást hozott: 1952-től újra lett főállású biológusa a múzeumnak (Csongor Győző), s még abban az évben megszületett a nagysikerű „Fehér-tó élete” kiállítás. 1957-ban az állattár gondozását Marián Miklós herpetológus vette át, sőt a gyűjtemény saját preparátort (Készéi Péter) is kapott. S bár az ötvenes évek végétől Csongor Győző érdeklődése a várostörténet felé fordult, a helyzet nem romlott, mert 1963-tól (idősebb) Gallé László is a múzeum munkatársa lett (ő a herbáriumot kezelte). Gallé alig másfél évtized alatt létrehozta a vidék legjelentősebb zuzmógyűjteményét (ez közel 10 ezer tasak korrektül határozott és lelőhelyezett anyag). Marián Miklós pedig a zoológián belül a gerinces taxonokkal foglalkozott. „A főként felállított madárpreparátumokra épülő korábbi struktúrát madárbőr-, emlősbőr-, herpetológiai és recens csontgyűjteményrészek kialakításával igyekezett korszerűsíteni. 2423 példányból álló herpetológiai anyaga hosszú ideig az egyetlen ilyen jellegű vidéki gyűjteménynek számított.” Az 1970-es évek közepén újabb személyi változások alakították a gyűjteményi munkát: Marián Miklós és Csongor Győző kivált a munkából, Gaskó Béla pedig a múzeum munkatársa lett. (A folytonosságot egy ideig Gallé László képviselte.) Gaskó, aki 1974-től máig a gyűjtemény munkatársa, majd vezetője, mind szervezőmunkájával, mind szorosabb értelemben vett gyűjteményi munkájával jelentős eredményeket ért el. Az
