Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
fénykorát teremtette meg. Vezetése alatt a néprajzi gyűjtemény darabszáma megkétszereződött, s talán még a mennyiségi növekedésnél is fontosabb, hogy ez időben a gyűjtésben érvényesült a változó idők számos szemléleti újítása, új nézőpontja. Kezdetben Juhász elődei nyomdokain haladt, de a hatvanas évektől érdeklődése egyre inkább a Szeged környéki paraszti építkezés és házberendezés hagyományai, valamint a településtörténet felé fordult. Gyűjtötte a falusi és tanyai háztartások, a lakáskultúra tárgyi emlékeit, közben - gyűjtőútjait dokumentálva - több ezer fényképfelvételt is készített. O vetette meg a Csongrád megyei igás és féderes parasztkocsik gyűjteményének alapjait. Irányításával lendült fejlődésnek a még Nagy Dezsőtől kezdeményezett néprajzi adattár, majd 1986-tól létrejött egy néprajzi érdekű videótár is. Az eredmények persze annak is köszönhetők, hogy működése idején az osztály létszáma is megnőtt, vezetése alatt hosszabb-rövid ideig többen is dolgoztak már a gyűjtemény gyarapításán, rendezésén, leltározásán, stb. (Börcsök Vince, ifj. Lele József, majd 1985-től Fodor Ferenc és Bárkányi Ildikó.) Ennek az időszaknak az eredménye volt egyebek közt az ópusztaszeri emlékparkban kiépített skanzen, az ehhez gyűjtött sok műtárgy és tapasztalat, stb. S ez időben, 1980-ban került elhelyezésre a múzeumban a „legszögedibb szögedi”-nek, Bálint Sándor professzornak nagy értékű, gazdag hagyatéka is. Megemlítendő még, hogy ez az átalakuló, gazdag gyűjtemény az idők során több kiállítás s több fontos könyv anyagául szolgált. A néprajzi osztály élén Juhász Antalt 1991-ben Bárkányi Ildikó (sz. 1958) váltotta, aki jó érzékkel, az elért eredmények megtartására törekedve, a gyűjteménnyel való foglalkozás kevésbé látványos, ám annál fontosabb munkáját állította középpontba. A gyűjtemény - az 1999 végi állapot szerint - 15 879 egyedileg beleltározott műtárgyból áll, a néprajzi adattár 1226 kéziratot őriz, a videótárban pedig 3000 percnyi fölvétel dokumentálja a táj népi hagyományait, elsősorban Mednyánszkv László: Virágzó fa Sándor szegedi festőművész alkotása), de ezt követően ide szánták Deák Ferenc (A. Lanzi olasz festőművésztől) és Klauzál Gábor portréját is - az utóbbi, Barabás Miklós munkája, már kvalitásos gazdálkodását. A gyűjteményben őrzött tárgyak alkotás. Reizner János 1888-ban fejtette ki először MÓRA FEREN(