Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
folyik; mind pontos mennyisége, mind tudományos értéke azonban még nyitott kérdés a szakma számára is. 1999 januárjában a gyűjtemény egyedileg leltározott tárgyainak száma 108 090 db volt, az egyedi leltározatlan tárgyak száma 55 886, a becsült tárgyaké pedig 438 930. ■Q A numizmatikai gyűjtemény A „régi pénzek” gyűjtése a szegedi múzeum történetének is egyik legrégebbi és sokáig előtérben álló gyűjtési ágazata volt. A gyűjtés - akárcsak a régészeti leletek esetében - e vonatkozásban is már akkor megkezdődött, amikor jogilag a múzeum még nem is létezett. Ez, azt kell mondanunk, szinte törvényszerű. A 19. században a megőrzésre érdemes „régiség” egyik emblematikus tárgytípusa még a „régi”, azaz ó- és középkori pénzérme. A pénzérmék ugyanis fémből (arany, ezüst, réz) készültek, anyaguk tehát értékes is volt, az időnek is jól ellenállt, s mint történeti forrás is, mint műalkotás is érdekesek lehettek. Volt időszak, amikor e gyűjtési terület igen becsesnek számított. S bár a mai történettudományban a numizmatika szerepe már kisebb, a hajdani pozícióból még ma is sok megmaradt. Joggal. A gyűjtés persze ma messze túlterjed már a régi pénzérméken: az újabbkori papírpénzek gyűjtése éppúgy ennek az ágazatnak a feladata, mint, mondjuk, az emlékérmeké vagy az értékpapíroké. A Somogyi-könyvtár keretein belül Reizner János (aki egyébként maga is aktív éremgyűjtő volt), a „majdani” múzeum számára már 1885-ben jelentős éremgyűjteményt vásárolt. A Lászy-féle gyűjtemény több száz, köztük Árpád-kori pénze, valamint egyéb érmek (pl. a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlési érmei, országgyűlési és koronázási érmék) sora így még a hivatalos múzeumalapítás előtt idekerült. S hogy ez a vásárlás tudatos lépés volt. jelzi, hogy saját érem- és bankjegygyűjteményét maga Reizner is fölajánlotta „az alkotandó városi múzeum számára”. A kiküldött szakértői bizottság az 1885. július 30-i tanácsülésen javasolta a városnak e gyűjtemény megvásárlását, hiszen - mint írták - „habozás nélkül kimondhatjuk, hogy a megszerzés határozottan nyereség, ugyanis ezen gyűjtemény nemcsak keretét, de alapját képezendő múzeumunk éremosztályának mind számánál, mind azon körülménynél fogva, hogy abban hazai királyaink pénzei Szent István királyunktól kezdve máig képviselve vannak, elég csak arra hivatkoznunk fejedelem tallérja 1593-ból miként 21 árpádházi királynak 142 db, vegyesházi 12 királynak 98 db pénze őriztetik abban. Későbbi időkből pedig Erdély fejedelmeinek gyönyörű veretű és ritka, ennél fogva igen értékes tallérai szép számmal vannak képviselve.” Jellemző, hogy a vásárlás melletti érvek egyike ez: „eltekintve azok [ti. a pénzérmék] régészeti, tudományos becsétől maga az arany és ezüst pénzek súly szerinti értéke is százakra megyen”. Végeredményben a város ekkor Reiznertől 433 db bronz, 589 db ezüst, 35 db arany érmet és 57 db bankjegyet, azaz összesen 1114 tételt vásárolt meg. A múzeum formális megalakulásakor (1888) az éremgyűjtemény mint „tanulságos és gyönyörködtető” műtárgyegyüttes külön figyelmet kapott.
