Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
SMI 3 A SZEGEDI MORA FERENC MÚZEUMRÓL llf\ Az ötvenes években az úgynevezett hitelesítő ásatásokon túl komolyabb ásatásra nem nagyon jutott pénz. A lebői ásatás (1956) volt az első nagyobb lélegzetű leletmentés sok év után. De 1957-ben a Csórva 1009. sz. tanya mögül olyan edények kerültek elő, amelyeknek leletmentése (1957/58) során a régészeknek „egy új kultúrát” sikerült meghatározniuk. Szatymazon ugyanekkor Árpád-kori temetőre bukkantak, az évtized végén pedig, amikor a helyi téesz agyagbányát nyitott. Tápén indult ásatás: „Öt év alatt Európa egyik legnagyobb, leggazdagabb halomsíros temetője került feltárásra, majd közlésre.” Ezekben a munkákban már egy új régészgeneráció vett részt, így elsősorban az itteni munkákat hosszú ideig meghatározó Trogmayer Ottó. A hatvanas évek közepéig Trogmayer (Makkay Jánossal) több kisebb ásatást is lebonyolított (Maroslele-Pana, Röszke-Lúdvár, Gyálarét- Szilágyi-major, Deszk l.sz. olajkút), amelyek eredményeként sikerült az újkőkor kezdeti szakaszáról új történeti képet kialakítani. Az eredményekből kandidátusi disszertáció is született. A régészeti gyűjtemény, bár szinte minden régészeti korból bír anyaggal, nem kis részben a népvándorlás-kor reprezentálója. Alighanem ez fejeződik ki abban is, hogy a hatvanas, hetvenes évek fordulóján, amikor egy új, nagy állandó kiállítás megtervezése került szőnyegre, Bálint Csanád egy Hunok, avarok, magyarok című és tematikájú kiállítással állhatott elő. A Pusztaszeren (Sövényháza, majd Opusztaszer) 1970-ben indított ásatások egy más jellegű, későbbi korba: a „honfoglalás” utáni magyarok világába vezettek el. Az itteni ásatások, amelyek máig folynak, Trogmayer Ottó, majd a nyolcvanas évek elejétől Vályi Katalin (s csapataik) munkája nyomán, a szokásos eredményeken kívül egy nemzeti emlékhelyként kezelt komplexum, az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark megteremtését is előkészítették. Ennek az emlékparknak a „kétarcú" megítélése sajnos elfedi, eltakarja az olyan, szorosabb értelemben vett régészeti eredményeket, mint amilyen pl. a Vályi Katalin által föltárt középkori harangöntő műhely. A hetvenes-nyolcvanas években ettől függetlenül is, más területeken is fontos „ásatások és eredmények születtek sorozatban: honfoglalás kori temető Algyőn (Kürti Béla), ugyancsak honfoglaláskori leletek Makkoserdőn (Kürti Béla), kun temető és középkori templom Csengéién (Horváth Ferenc), újkőkori leletek Deszken (Horváth Ferenc)”; Trogmayer Ottó pedig „a szőregi középkori apátság templomát és egyik épületét” tárta föl. „Az évtized [ti. a hetvenes évtized] végén indult a gorzsai feltárás is, amely új módszereivel fontos állomása a hazai régészetnek (Horváth Ferenc)”, Megemlítendők az ugyancsak Horváth vezette (s Vályi közreműködésével folytatott) Gorzsa, Szegvár, Kökénydomb, Lebő újkőkori telepek ásatásai is. A nyolcvanas éveket egyébként összességében már a leletanyag rohamos gyarapodása jellemezte. Ez a már eddig említettek mellett olyan ásatásoknak is köszönhető, mint Béres Mária (sz. 1959) Árpád-kori (Szegvár-Kontrapart) település-ásatásai, vagy Lőrinezy Gábor (sz. 1952) kora avar kori és bronzkori temetőásatásai (Szegvár-Oromdülő. Csanytelek). Mindez mennyiségi és minőségi gyarapodást hozott, de a gyűjtemény jellegét alapjaiban nem változtatta meg. Jó kifejezése ennek, hogy a szegedi (s más vidéki) múzeumok gyűjteményeiből összeválogatott nagy kiállítás, amely Moszkvában, Bécsben, Párizsban, Frankfurtban, Nürnbergben és Budapesten is bemutatásra került (1985-86), az „Avarok kincsei” címet kapta. Az 1990-ben született új állandó kiállítás pedig .....avarnak mondt ák magukat” címmel nyílt meg. A gyűjtemény jellegét, úgy tetszik, csak az újabb, úgynevezett autópálya-régészet munkálatai alakíthatják át. A munka az M5-ös autópálya előkészítő munkái során, 1991-ben indult, s lényegében máig tart. (Koordinátora 2006 nyaráig a fiatalabb régésznemzedék egyik tagja, Szalontai Csaba [sz. 1967] volt.) Ezekben a nagy volumenű föltáró munkákban a múzeum valamennyi régésze részt vett, illetve vesz. A beáramló igen nagy mennyiségű lelet földolgozása - nagy apparátussal, intenzíven - most
