Nagy Imre: A Lucs-gyűjtemény (Szeged, 2007)
ban Párizsban a Mention honorable-t. Élete végéig hűségesen festi a magyar parasztság életkörülményeit, a tanyákat és az alföldi tájat. 1902-03-ban a nagybányai művésztelep résztvevője, s ekkor munkáin Ferenczy Károly művészetének hatása érezhető. 1910-ben Rómában jár, s itt festi a „Háromkirályok” című kompozícióját. Szentesen telepszik le, és a faluvégek, tanyarészletek, alföldi tájrészletek festője lesz, aki komor erejű árnyékokkal festi témáit, amelyeken világító erejű színekkel dolgozik. Nemzeti festészetünk egyik fontos alakja, aki népi témavilágát plebejus erővel, ugyanakkor mély festői kulturáltsággal tolmácsolja. „Tanya” című festménye klasszikus példája annak a sajátos festői látásmódnak, mely a felületes szemlélő számára azt a benyomást kelti, mintha egy éjszakai témájú képet szemlélne. A Kosztára oly jellemző sötét tónusú háttérből villannak ki a festmény tulajdonképpeni motívumai, itt a kép középterében két fehérre meszelt falú tanyaépület, s az előtérben három kisebb boglya. Az előtéri talajfelszín festésmódja és a boglyák fény-árnyék viszonyai árulkodnak arról tulajdonképpen, hogy nappali fényviszonyokat szemlélünk. A festő a drámai hatás érdekében alkalmazza azokat a mély kékeket és gazdag árnyalatú barnákat, amelyek a műalkotás hangulatát alapjaiban meghatározzák. Koszta alkotói módszerének másik összetevője, hogy képeit viszonylag nagy festékpászmákból építi fel, s ezzel is vissza tudja adni a forró alföldi nyár szikrázó, vibráló fényjátékát. „Kapáló nő”-je ugyanezt a festői eljárást illusztrálja. A sötét tónusú, keskeny sávként ábrázolt ég alatt előrehajló nőalakot látunk, akinek fehér szoknyája és fehér kendője szinte világít a képmezőben. Két távoli tanyaépület apró, fehér foltja egyensúlyozza ki a meghatározó fehér felületeket a kép kompozí- ciós rendjében. A horizontvonallal párhuzamos a nőalak piros blúzos felkarjának vonala, ahonnan az alkar finoman továbbvezeti szemünket a figura testhelyzetét szinte megtámasztó kapa nyelére. Nagy István (1873-1937) festő, a modern magyar festészet realista és konstruktív szárnynak egyik legegyénibb képviselője. Két éven át Homokmégyen tanítóskodik. Kelety Gusztáv javaslatára kezd festészeti tanulmányokba. Budapesten a Mintarajzis- kolában, majd a müncheni akadémián és a párizsi Julian Akadémián folytat tanulmányokat. 1902-ben Itáliában jár tanulmányúton. A mesterségbeli tudás elsajátítását követően a saját egyéni útját járja a művészetben. Először szülőföldjén, Csík megyében él, majd 1920-tól kezdve az Alföldön, először Szentesen Koszta Józseffel, majd Kecskeméten és Baján dolgozik. Műveinek motívumai az erdélyi havasok világából, az alföldi falvak látványából, tanyák, legelésző állatok és a barázdált arcú egyszerű emberek világából kerül ki. A pasztellkréta sajátos technikájú alkalmazásával ábrázolja témáit, ahol mindig a szerkezeti elemek hangsúlyozásával, súlyos fekete kontúrok rajzával emeli ki a fontos, a valóság lát- szati felületén túlmutató mélyebb összefüggéseket. Komponálási módja tőmondatszerű, festményei tiszta képletek. Kezdetektől elveti a motívumok zsánerszerű értelmezését, és képeiben mind hangsúlyosabbak lesznek a szerkezeti elemek geometrikus meghatározottságú összefüggései. TémaviláKoszta József: Tanya Bili ■NC MUZEUM 10
