Nagy Imre: A Lucs-gyűjtemény (Szeged, 2007)

ISMERTETŐ A S/.RGi-'DI MÓR \ N-RHNC MÚZEUM LUCS-GYŰJTEMÉNYÉIBŐL y|||

Nagy István: Dombos táj fákkal

ga, mély realista emberábrázolása miatt szokás az alföldi iskola képviselői közé sorolni, de konstruktív képépítési megoldásai a modern törekvések egyik előfutáraként tételezik munkásságát.

„Dombos táj fákkal” című pasztellképe az életmű karakteres darabja. A zöld dombok egynemű felülete izgalmas kontrasztot alkot a tájban esetlegesen elhelyezkedő fák apró pasztellkrétavonásokból felépített barnás-okkeres lombozatával. A kompozíció egésze a táj és a tájban rejlő szerkezeti elemek már-már kozmikus egyetemességét sugározza.

Munkácsy munkásságának korai periódusa szolgál az alföldi realistáknak is példaképül, miként Pataky Lászlónak, akinek „Szekér két figurával” című műve jól tükrözi ezt a hatást.

Pataky László (1857-1912) festőművész a Mintarajziskolá- ban kezd tanulni, majd Münchenben Piloty-nál folytatja tanulmányait, s innen 1882-ben Párizsba megy. Itt sokáig Munkácsy műtermében dolgozik. 1888-ban „Hírmondó” című művével elnyeri a Munkácsy-ösztöndíjat. Képein elsősorban a nép életéből vett jeleneteket ábrázolja, de nagy népszerűségnek örvendenek katonai tágyú képei is. Lovasjeleneteket ábrázoló munkái különösen kedveltek a kor műgyűjtői körében. Gouache technikával készült illusztrációit főképp az Új Idők és a Vasárnapi Újság publikálja. 1898-tól Alvincen él. A volt Ludovika Akadémia kuruc tárgyú falképeit együtt festi Vágó Pállal, a szegedi árvízi kép későbbi festőjével. 1913-ban a Szent György-céh, 1918-ban a Műcsarnok rendez képeiből hagyatéki kiállítást.