Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Vágó Pál és az „Arvízkép”
sajátítja el azt a bravúros rajztechnikát és történeti látásmódot, ami alkotói pályáját végigkíséri. Festői előmenetelét jól mutatja, hogy már 1882-ben maga I. Ferenc József magyar király vásárolja meg a „Menekültek” című olajképét (1901-ig további két képe kerül a császári magángyűjteménybe.). Müncheni tanulmányai alatt szinte minden elnyerhető akadémiai nagydíjat megszerez. 1884-től a párizsi Julian Akadémián Jean-Paul Laurens tanítványaként megismeri az új festészeti irányzatot, a plein air-t is. Külföldi tanulmányairól végleg hazatérve vásznain az Alföld poétikus tájait és a jászsági népélet apró pillanatait jeleníti meg. így pl. a „Vonósnégyes” című alkotásával 1887-ben megkapja az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat első díját. Figyelme ezután az ún. akadémikus történelmi festészet irányába fordul. A „Budavár bevétele 1849-ben”, valamint „A magyarok Kijev előtt” című képei már a Székely Bertalan és Madarász Viktor képviselte festői stílusban születnek. 1892-től jelentős festői feladatot vállal Feszty Árpád „A magyarok bejövetele”, majd 1898-tól a lengyel Jan Styka vezette „Erdélyi panoráma” című körkép megalkotásában. Ezeken az óriási látképeken az ő keze nyomát őrzi „A magyar szekerek bevonulása”, „A lovasroham” és a „Táltos áldozata”, illetve a „Nagyszebeni csata” jelenete. 1899-ben Lotz-díjjal tüntetik ki. A rendkívüli és közkedvelt foglalkoztatottsága miatt csak 1903-ra fejezi be az 1897-ben elvállalt, a szegedi nagyárvíz (1879) emlékét megörökítő „Szeged szebb lesz, mint volt” című munkáját. Az 1920-as évek elejétől nyári festőiskolát működtet szülőfalujában, ahol a Képzőművészeti Akadémia végzős növendékeit tanítja „Alföldet festeni”. Illusztrátorként különböző újságoknak is dolgozik. Kortársai által a „virtus festőjének” is nevezett mester 1928. október 15-én, 75 éves korában távozik az élők sorából Budapesten. Műveiből a Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendez. Napjainkban az életművét a festő unokájának özvegye által létrehozott emlékbizottság ápolja. A „Szeged szebb lesz, mint volt” című műalkotás ezen a néven kevéssé ismert: a szegediek leginkább „Árvízkép”-nek hívják. Alkotója Vágó Pál (1853-1928) a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján a magyar történelmi festészet egyik híres alkotója. A nagyméretű festmény Szeged város közgyűlésének megbízásából pályázat útján készült 1897 és 1902 között. Megszületését segítette a vallás- és közoktatási minisztérium előzetes körrendeleté, ami felhívta a városi törvényhatóságok figyelmét a közelgő millennium megünneplésére. A helyi vezetés a város- történet egyik szomorú epizódját, az 1879. március 12-én bekövetkezett árvízi pusztítás lefestését választotta témául. Erre a célra már 1894 decemberében húszezer forintot irányoztak elő, és ugyanekkor határoztak Munkácsy Mihály „Honfoglalás” című műve színvázlatának megvásárlásáról is. A városvezetés első elgondolása az volt, hogy a kép elkészítésével Benczúr Gyulát bízzák meg, ő azonban egyéb megrendelései miatt nem vállalta a feladatot. Ezért pályázat benyújtására kérték fel a kor jeles festőit: Vágó Pált, Pataky Lászlót, Rosko- vics Ignácot és Greguss Imrét. A beérkező elképzelések közül a Vágó-féle színvázlat „allegorikus vízió” volt, Roskovicsé és Gregussé nem sikerült. Pataky pályázatának történeti felfogása tetszett ugyan a zsűrinek, de a kivitelezést gyengének találta. Ezért a festőket újabb vázlatok elkészítésére szólították fel, így azonban az ünnepi határidő elcsúszott. A második fordulóra csak Vágó Pál végzett el jelentősebb átdolgozást eredeti elképzelésén- Pataky ötletének felhasználásával -, így 1897. februárjában a város vele kötött megbízási szerződést. Az egyezség nemcsak a munka tiszteletdíját, a kép pontos méretét és elkészítésének határidejét (1899. január) szabta meg, hanem azt is kikötötte, hogy a képnek milyen jelenetet kell ábrázolnia. 1900-ban Lázár György helyettes szegedi polgármester a városnak Jászapátiból küldött jelentéseiben beszámol, hogy a készülő képen 86 alak- közöttük 51 „szegedi típusú” - látható. „...De ez a szám még növekedhet” - írja. Szaporodott is: 1901-re összesen 97 figurát ábrázolt felismerhetően a mester - kivéve Pillich Kálmánét, akinek fotóarc
