Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Mi látható a képen?
képét nem sikerült megszereznie. Lázár egyúttal kérte a várost, küldjék el Jászapátiba Kovács János törvényhatósági tagot, a neves néprajzost, hogy az arctípusok hitelességének megállapításában legyen segítségére Vágónak. Azonban a beszámoló szerint Szeged néprajzának tudora csak azt kifogásolta: „a menekülő nép cók-mókja között nincs ott a szegedi sajátosság: a piros csöves paprika...!” 1901. októberében végre megérkezett Szegedre a mester és alkotása. - Már három éve megnyitották a városi múzeum képtárát, és 1S97. májusa óta ott függött kinn a híres rivális, Munkácsy Mihály „Honfoglalás”-ának színvázlata, és több híres politikust ábrázoló neves festő munkája. A pompásan kiképzett díszteremben már minden a helyén volt, csak Vágó képe hiányzott. Amint a képet kicsomagolták, a látvány alapján a városvezetés megbocsátott. Még a kritikus hangú Szegedi Napló is azt írta: „...egy csöppet sem lehet csodálkozni a késedelmen.” A mű óriási sikert aratott. Különösen meghatotta a szegedieket, hogy a Dugonics Társaság ülésén Vágó ékes szavakkal jósolta meg Szeged felvirágzását. Meg is lett a dicséret hatása: a város lemondott a festmény zsűriztetéséről. A mester azonban az apróbb részletek kidolgozásához még egy kis időt kért. A szegediek között ekkor indult meg a vetélkedés a képen való helyekért. Jászapáti után Szegeden is újabb és újabb árvízi szemtanúk jelentkeztek a mesternél. Újra fellángolt a vita: valóban sírt-e a király, és hogy miként is mondta, azt az utóbb szájába adott mondatot. A híres szállóigévé lett mondás - „Szeged szebb lesz, mint volt...” - azonban így sohasem hangzott el, a császár csak hasonló kijelentést tett. Mintegy 120-an állították magukról, hogy a király közelében álltak, 78-an, hogy egy ladikban ültek Ferenc Józseffel, s a király 85 embertől kérdezősködött volna. Mindenki esküdözve állította: ő ott volt, ő tudja, hogyan történt! Mindenki szeretett volna felkerülni a képre. Ilyen előzmények és várakozás után nyílt meg végül a kultúrpalota díszterme 1902. március 12én az árvíz évfordulójának napján a nagyközönség előtt. A óriási ünneplés, az evéssel-ivással egybekötött fogadások után mindenki azt hitte, most már valóban kész a mű. Ám a mester hétvégenként tovább dolgozott, s képet csak május 1-jén látta el dátummal és a kézjegyével. 1903. januárjában azonban váratlanul újra Szegedre jött. Fölvitette a képet a múzeum kupolájába, hogy ott fényképfelvételeket készítessen róla reprodukcióhoz. Egyúttal kérte a városi elöljáróságot, hogy pár javítást is elvégezhessen rajta: „ki akarta fényesíteni a király csizmáit, és megigazítani Reiner József evezős, ferde nyakát...” Az apró javításból két hónapig tartó átfestés lett: a király osztrák tábornoki hosszú köpenyét magyar huszárezredesi mentére (atillára) cserélte - mely jó tanácsra a fáma szerint kortársai figyelmeztették a mestert. (A köpönyeg körvonala ma is kivehető.) Ez idő alatt irányította Vágó Schiller József ara- nyozónál a 800 koronáért megrendelt keretezési munkálatokat is - közben biliárdjátszmákat vívott a Kass-vendéglőben. 1903. novemberében a most már valóban elkészült alkotás a fővárosba is eljutott: a Műcsarnok őszi tárlatán mutatták be. Úgy került haza, hogy Ferenc József nem nézte meg - sohasem látta. Annál szívesebben nézegették viszont a szegediek. Eleinte olykor több ezren is kíváncsiak voltak rá egy-egy hónapban. Az „Árvízkép” népszerűsége ma is töretlen. Teljeskörű restaurátori felújítása az 1990-es beázás óta várat magára. 'Ú Mi látható a képen? Az olajfestmény I. Ferenc József magyar király 1879. március 17-én a városban tett látogatásának egyik jelenetét örökíti meg. Azt a pillanatot láthatjuk, amint az uralkodó és kísérete a Temesvár felől beérkező vonatról leszállva, megtekinti - városi nobilitások körében — az árvízsújtott várost. A vásznon mintegy 97 kisebb-nagyobb alak és az elpusztult város hiteles - vedúta típusú - ábrázolása látható. A háttérben jobbról a régi Szentháromság utca nyugati házsora (köztük Pálfy polgármester háza)
