Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Vágó Pál és az „Arvízkép”
Munkácsy (De Marches báró volt özvegye), a be nem fejezett olajvázlat „kiegészítéseként” a városnak adományozott. A tanulmányalakokat ábrázoló kartonlapok három faládában érkeztek meg Párizsból. Megfelelő egymáshoz illesztés és vászonra ragasztás után a szénrajzok közel olyan méretűvé (196x600 cm) álltak össze, mint a színvázlat. Az is kevésbé ismertes, hogy Munkácsy a szegedi színvázlat elkészítéséhez inkább az alföldi és az erdélyi körútja alkalmával készített fotókat és grafikákat használta fel. Ugyanakkor az „országházi Honfoglalás” figurái megformálásában - egy művészettörténészi elemzés szerint az akkori magyar és francia arisztokraták, közéleti személyiségek (pl. Jókai Mór, Wrede herceg) fotóit alkalmazta (számos esetben fotótechnikai eszközöket használt a fotók vászonra vetítéséhez.). Rippl- Rónay József visszaemlékezésében említi, hogy egykori mestere Árpád vezér fejének és alakjának megfestéséhez egy ismeretlen nevű, francia „gázhivatalnok” barátját használta modellnek (egyes források azonban Bertéthy nevű rokonát jelölik meg a vezér alakjaként.). 1899 után Munkácsy felépülésére egyre kevesebb remény volt. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy végül a Bonn melletti ideggyógyintézetbe, Endenichbe került. 1900. május 1-jén a festőkirály meghalt. Munkácsy budapesti temetésekor síremVágó Pál: „Szeged szebb lesz, mint volt” lékénél (Teles Ede alkotása) a kormány- és a királyi családtagok mellett Szeged város közönsége nevében a tanácsi szervek, a Dugonics Társaság és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képviselői helyezték el koszorúikat. Halála hírére Kultúrpalotánk előtt fekete zászló lobogott, temetése idején megkondult a városháza harangja. Vágó Pál és az „Arvízkép” Vágó Pál festőművész (1853-1928) a magyar történelmi festészet egyik meghatározó alakja. Az 1900. évi párizsi világkiállítás nagy pavilonjába megfestett „A huszárság története” című óriás pannója közismertté és elismertté teszi nevét Európában. Munkáját aranyéremmel (Grand Prix) jutalmazzák, és megkapja a francia Becsületrend tiszti keresztjét is. 1853. június 6-án Jászapátin születik. Korán elhalt édesapja, Vágó Ignácz, a jászok utolsó kerületi kapitánya, de a köznemesi származású felmenői között literátorok is vannak. Gimnáziumi tanulmányait Budán, Besztercebányán és Eperjesen végzi. Édesanyja és rokonai tanácsára először ugyan jogi pályára lép, de érdekelődése egyre inkább a festészet felé fordítja. Rajztehetségét végül 1877-től a müncheni akadémián fejleszti tovább, ahol elsőként Benczúr Gyula, majd Wagner Sándor mesteriskolájának lesz a növendéke. E nagy tudású elődöktől
