Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Munkácsy és a „Honfoglalás”
ink jeles grafikusának, Szeged díszpolgárának, Kopasz Mártának édesanyját. A leányt a mester még az ünnepségen lerajzolta, és fényképet is kért tőle. Később a festményen ő lett a vezéri sátor előtt álló fiatalasszony, aki kisgyermekét a magasba tartja. (Munkácsy századvégi modellje 1965-ben, kilenc - venkét éves korában hunyt el, s mindig felejthetetlen emléke maradt a nagy festővel való találkozás.) E helyen érdemes megemlíteni Munkácsy Ka- cziány Ödön szegedi festőművésszel való kapcsolatfelvételét is. A mesternek ugyanis tudomására jutott, hogy az Erdélyből származó Kacziány, az ott élő székelyekről rajzokat, tanulmányokat készített. Levélben kérte hát, hogy engedje át neki e tanulmányfejeket, és megbízta azzal is, hogy a szegedi múzeumban őrzött honfoglaláskori leleteket - kengyelvasakat és zablákat - rajzolja le számára. Kacziány Munkácsy kívánságát szívesen teljesítette, sőt, még néhány helybeli, alsóvárosi parasztról készített vázlatát is elküldte a nagy művésznek. Munkácsy, miután 1891. október 27-én elutazott Szegedről, visszatért Párizsba, és Neuilly-ben óriási műtermet építtetett a kolosszális képnek, mert az a párizsi műtermében nem fért volna el. Elképzeléseit már alföldi körútja előtt is kisebb vázlatokban fogalmazta meg. 1892-ben pedig közel féltucatnyi színes olajvázlatot és szénrajzot készített. A következő év áprilisáig csak a véglegesnek szánt vásznon dolgozott. 1893 áprilisában elkészült az „Árpád”. A mester, mielőtt hazaküldte volna képet, hogy számot adjon magának az összhatásról, kiállította a művet a párizsi Szalonban. A bemutató azonban kudarccal végződött. Ennek legfőbb oka a modern irányzatok, legfőképpen az impresszionizmus általános elterjedése és térhódítása lehetett, amelynek fényében Munkácsy festészete már konzervatívnak tűnt. E sikertelenség után készítette el már sokkal kolorisztikusabb előadásmódban ezt a színvázlatot, amely alapján részben újrafestette, részben átfestette művét. (Későbbi monográfusa, Végvári Lajos szerint a mester sikeresebben valósította meg festői elképzeléseit a szegedi vázlaton, mint a véglegesnek szánt budapesti ,,Honfoglalás”-on.) Az átdolgozott „Árpád” Franciaországban már általános és osztatlan sikert hozott. Híres eset volt, hogy a második bemutatónak helyt adó párizsi Georges Petit Galéria kiállítóterme tetővilágításának tejüvegjeit Munkácsy kiverette a fényviszonyok elégtelensége miatt, ugyanis a jelenlevő kritikusok a festményt sötétnek találták... Azonban a millenniumi ünnepségekre ’hazatért’ „Árpád” mondanivalóját kikezdték különböző politikai szempontok miatt: pl. hogy a maguknak jogokat követelő nemzetiségek a művet használhatják fel követeléseik igazolására. Munkácsy őszinte szomorúságára lehetett, hogy Ferenc József magyar király soha nem nézte meg a képet: szentségtörésnek számított, hogy Árpád alakjában egy új, nemzeti és „jó király” alakját sugallja. Nem is került a felsőházi üléstermébe, hanem a Szépművészeti Múzeum egyik sötét oldalfolyosóján helyezték el. Címét „Honfoglalás”-ra változtatták. 1895-ben, az „Árpád” hazakerülése után Reizner János, a szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum első igazgatója javasolta: a város vásárolja meg a mű Párizsban maradt nagy színvázlatát. Az indítványt a városatyák elfogadták. Az 1896 februárjában Szeged város és Munkácsy között létrejött szerződésben a festő vállalta, hogy a vázlatért elfogadja a részére felajánlott huszonötezer forint tiszteletdíjat, és vállalta annak részletesebb kidolgozását. Közbejött gerincsorvadása és súlyosbodó idegbetegsége azonban megakadályozta ebben. A város közgyűlése végül úgy döntött, hogy befejezetlenül is hajlandó átvenni a művet, és a kikötött vételárat sem módosítja. 1897 júniusában megérkezett a fahengerre felgöngyölt alkotás. A kiállításra új, aranyozott kerettel ellátott „szegedi Honfoglalás”-t a múzeum dísztermében, vasárnap délelőttönként mutatták be a nagyközönségnek. A következő évben Szegedre került a „Honfoglalás” nagy kompozíciós szénvázlata is, amelyet Cecile Papier Madame de
