Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Munkácsy és a „Honfoglalás”

művészetében eltávolodik a kritikai realizmustól. 1878-ban megfesti a „Milton”-t, 1881-ben a „Krisztus Pilátus előtt”-et, 1883-ban pedig a „Golgotha”-t, melyekben a romantika nagyszabású tematikáját a realizmus kifejezésmódjával és a hagyományos művészet színvilágának újraértelmezésével igyekszik összeegyeztetni. Hírnevének elterjedésében jelentős szerepe van Sedelmeyer műkereskedővel kötött üzleti kapcsolatának. A nagy kompozíciók mellett ekkor készülnek a párizsi Munkácsy-pa- lota és a colpachi nyaraló enteriőrjeit megörökítő ún. szalonképei is, melyek a sokszor érzelgős téma ellenére igazi festői értéket is képviselnek. Tájképei mellett kiemelkedő jelentőségűek életművében az arcképek is, melyek alapján a tizenkilencedik század legjelentősebb arcképfestői között tartják számon. Életének utolsó éveit a halálát okozó betegség mérgezi, ám alkotókészsége két nagyméretű vállalkozásban még kiteljesedik. Egyik a szegedi vonatkozásokkal is bíró „Honfoglalás” (1893), a másik az „Ecce Homo” (1895). Munkásága jelentős hatást gyakorolt a magyar festészetre, különösen az alföldi iskola művészeire.

Munkácsy Mihály a „Honfoglalás” címen közismertté vált alkotását a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött 216x626 cm-es színvázlata alapján festette 1893-ban. Kevésbé köztudomású viszont, hogy a kép eredeti címe „Árpád” volt. Munkácsy főművének tartotta, amelyre a történelmi festészet romantikus pátosza hatott. A híres alkotás napjainkban az Országház Munkácsy-ter- mében, a köztársasági elnök volt fogadószobájának falán látható. (Ezt a falfelületet még az 1920-as évek elején jelölték ki a kép számára.)

Az 1890-ben a már világszerte ünnepelt mestert a magyar kormány képviseletében Wekerle Sándor pénzügyminiszter és gróf Tisza Lajos, Szeged parlamenti képviselője felkérte, hogy az épülő Parlament felsőházi üléstermébe fesse meg a magyarok Kárpát-medencei bevonulását, a honfoglalást.

Munkácsy jól érzékelte, hogy sokat vár tőle hazája, ezért az „Árpád”-dal szerette volna felülmúlni önmagát. A lehető leghitelesebb ábrázolás érdekében kompozíciója alapjául Anonymus, III. Béla királyunk krónikása legendatörténetében leírt, a honfoglalók és az „őslakos” népesség 895 körüli első találkozásának megjelenítését választotta.

A história szerint az itt korábban letelepült szlávok vezetője, Szvatopluk morva fejedelem követei által földet, füvet és vizet küldött ajándékként a magyaroknak, cserébe Árpád fehér lováért. E jelképes ajándékkal a magyarság mintegy békés úton szerezte meg új hazáját, és letelepedhetett. Munkácsy tehát az elvárt győzedelmes katonai hódítás és alávetés helyett a legenda általa elképzelt jelenetet - Árpád vezér, a törzsi vezetők, a meghódoló szlávok és tömegeik találkozását - békés üdvözlésként ábrázolta. Mozdulatokkal, gesztusokkal és arckifejezésekkel meséli el a történetet. (E „szelíd” látásmódot számos főrendi képviselő kifogásolta, és többek között emiatt sem kerülhetett az elkészült a kép a felsőházba.)

A mester e szokatlan és új történelmi szemléletű képe végső kidolgozásához és alakjai megformálásához az 1891-es év nagy részét Magyarországon töltötte (1872-től Párizsban élt és dolgozott), hogy további modelleket, kosztümöket és kellékeket gyűjtsön. Főleg az Alföldet járta be Écsy Ferenc fényképész kíséretében, hogy Árpád népének utódai között tipikus magyar és szláv arcokat keressen: „...körteképű kunokat, laposfejű tatárokat, pogácsaképű besenyőket és zömök termetű magyarokat” - írta Mikszáth Kálmán egyik visszaemlékezésében a festő halála után.

Munkácsy október 25-én, Tisza Lajos, Mikszáth Kálmán és két helyi országgyűlési képviselő kíséretében Szegedre is megérkezett, hogy egyúttal felkeresse édesanyja (Reök Cecília) itt élő rokonait is, a Kelemen és a Reök család tagjait. A festőgéniusz lelkes fogadtatásban részesült. Látogatásának másnapján avatták fel a mai Balástyán a felsőtanyai központot, a városban pedig a Belvárosi Kaszinót (a 2006-ban bezárt Juhász Gyula Művelődési Központ épülete). A festő mindkét ünnepségen részt vett.

Munkácsy a kaszinó bankettjén ismerte meg 18 éves gyönyörű szegedi modelljét, a mongolos arcú Szeles Olgát - a későbbi Kopasz Istvánnét -, napja-