Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Munkácsy és a „Honfoglalás”

Munkácsy Mihály: Honfoglalás (színvázlat)

felértékelődött az adományok szerepe, s ezért számít különösen rangos eseménynek az a maga nemében szinte egyedülálló jelenség, hogy a múzeumi gyűjteménybe került Vinkler László festőművésznek, a szegedi képzőművészeti élet doyenjának szinte teljes életműve, melyet a művész özvegye ajándékozott a Móra Ferenc Múzeumnak. Ez, a jövőbeni művészet- történeti kutatás számára valóságos kincsesbányát jelentő kollekció több mint 700 grafikai lapot és közel száz festményt tartalmaz. 1999 nyarán, részben adomány, részben vásárlás eredményeképpen került a gyűjteményünkbe a Rudnay-tanítvány, Dobóczky Gizella festőművésznő szinte teljes életműve, és az év végén a több mint kettőezer tételes Magos Gyula hagyaték, melyben kisméretű olajfestmények, tusrajzok és nagyméretű pasztellképek egyaránt fellelhetőek.

Végezetül az állandó képzőművészeti kiállításról néhány szót. Mint már említettük, a múzeum dísztermében Vágó Pál szegedi árvízi képe és Munkácsy Mihály „Honfoglalás” című nagy színvázlata foglalja el a terem két rövidebb oldalán a teljes falfelületet.

<2 Munkácsy és a „Honfoglalás”

Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Szülei korai halála miatt egy ideig nagybátyja, Reök István házában nevelkedik, aki a tízéves gyermeket asztalosinasnak adja. Szamossy Elek festőművész az első, aki rendszeres képző- művészeti oktatásban részesíti. 1863-ban festi első képét, melyet Pesten megmutat Ligeti Antalnak és

Than Mórnak. Ligeti és a Képzőművészeti Társulat támogatásával másfél évig él a fővárosban, ahol arcképeket és életképeket fest. 1865 elején rövid ideig a bécsi Képzőművészeti Akadémiát látogatja. 1866-ban súlyos szembetegség támadja meg, s végül pártfogói segítségével Münchenbe utazik. Egy évig a magyar származású Wagner Sándor tanítványa az akadémián, de nagy hatással van rá W. Kaulbach és két német barbizonista, D. Schleich és A. H. Lier. 1867-ben állami ösztöndíjat kap és Párizsba megy. Münchenbe visszatérve festészetén a francia realizmus hatása mutatkozik. Kilép a müncheni akadémiáról, és az Adam fivérek magániskolájába iratkozik, ahol baráti kapcsolatba kerül W. Leibllel. 1868 őszén Ligeti tanácsára Düsseldorfba költözik, hogy a német életképfestés központjában dolgozhasson. Düsseldorfi időszakában eltávolodik ifjúkori példaképeitől, és megfesti művészi önállósulásának első fontos művét, az „Ásító inas”-t, mely gazdag lélekraj- zával és világítási kontrasztjaival meghatározza későbbi stílusát. A düsseldorfi forradalmi romantikus festők, Knaus, Leibi, Courbet és a magyar romantikus tradíció az előzménye világsikert elért művének, a „Siralomház”-nak, melyet a párizsi Salonban aranyéremmel tüntetnek ki. A franciaporosz háború hatása alatt készíti másik főművét, a „Tépéscsinálók”-at. 1871-ben Párizsba költözik, és egy ideig plebejus tárgyú, kritikai realista felfogású kompozíciókat fest, amelyeket a francia kritika értetlenséggel fogad, s ez elbizonytalanítja Munkácsyt. 1874-ben házasságot köt De Marches báró özvegyével, s részben ennek tudható be, hogy