Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Dinnyés Ferenc - Vinkler László

aszimmetrikus kompozíció. A műalkotás előterét egy tört szürkékkel megfestett velencei tér tölti ki, melynek balfelén egy talapzaton álló kutat látunk. A kút függőleges tagoló elemeinek hatását két ki­csiny emberalak ellensúlyozza a tér jobb szélén. A tér fölé sajátos velencei épületek magasodnak, melyek íves és csúcsíves ablakaikkal izgalmas ren­det sugallnak a foltszerűen megfestett falak felüle­tében. A kép kompozícióját teljesen felbillentené a mű jobb szélén erőteljes rálátással ábrázolt lagúna és a fölötte átívelő híd látványa, ha nem zárná le egy a képmező felső széléig felnyúló épület kicsiny ablakokkal tagolt szürkés sávja a képmező szélén. Dinnyés Ferenc (1886-1958) festőművész Buda­pesten az Iparművészeti Iskolán Papp Henrik növen­dékeként végzi tanulmányait. Három éven át látogatja a Képzőművészeti Főiskola esti tanfolyamait is, ahol Ferenczy Károly és Hegedűs László a tanárai. Innen eredeztethető munkásságában a nagybányai művész­telep hatása. Tanulmányai után hosszabb időt tölt Párizsban. Kezdetben a pointillizmus hatását mutató impresszionisztikus tájképekkel és arcképekkel je­lentkezik. Műveivel többször szerepel Prágában és a bécsi Sezessionban. 1910-ben Szegeden telepszik le. 1927-ben a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást rendez. Ezekben az években munkáin az expresszionizmus hatását érezni, melyet időnként átsző a szecesszió némely stílusjegye. Munkássá­gában meghatározó a városi tematika, elsősorban Szeged nevezetes épületei. 1968-ban a Móra Ferenc Múzeum rendezi meg emlékkiállítását. Az „Alsóvárosi templom” című alkotása festészeté­nek kiérlelt darabja. Bár a képmezőbe meglehetősen rendhagyó módon került megkomponálásra az épületegyüttes, a mű egésze mégis a kiegyensú­lyozottság érzetét kelti. Elsődleges szerepe van eb­ben a hosszan elnyúló épületrész feletti felhőknek, mert festésmódjuk és szinte összefüggő felületük ellensúlyozza a képmező bal oldalán a templomto­rony magasba törő sziluettjét. Az épületkomplexum egészének expresszív narancsokkal, okkerekkel és vörösekkel megfestett tömbje az árnyékos felülete­ken megvillantott zöldekkel jó összhangot mutat az előtér zöld növényzetének foltjaival. Sajátos látomás ez Szeged egyik meghatározó műemléképületéről. Vinkler László (1912-1980) festőművész 1930 és 1935 között végzi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol mesterei Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár. 1935-ben nyolc hónapot a római Colle­gium Hungaricum-ban tölt. Szakmai sikereit pályája elején bravúros portréművészetével éri el. 1947-ben felkérésre megszervezi a szegedi Tanárképző Főis­kola Rajz- és Művészettörténet Tanszékét, melyet 1957-es, politikai okokból történt elmozdításáig tanszékvezetőként vezet. Pozíciójába csak 1972-ben helyezik vissza. Kísérletező hajlamú művész, szelle­mi rokona az Európai Iskolának. Az 1960-as évektől kísérletezik a kubizmus, szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus, tasizmus eszközeivel. Sokoldalú alkotó, aki művészetelméleti tevékenységet is foly­tat, és sajátos terminológia-alkotással is próbálkozik. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés, a görög mitológia jelképrend­szerének felhasználása és a reneszánsz parafrázisai. Műveinek jelentős részét őrzi a múzeum. „Canale Grande” című alkotása jól illusztrálja kísérletező, formaújító törekvéseit. A képmező felső sávjában a széles ecsetvonásokkal átfestett felület alól helyenként kilátszanak a jellegzetes velencei építészetből ismert, épülettagozatokat idéző rajzos formák. A képmező középrésze felé ezek egyre inkább feloldódnak a vibráló vízfelület benyomását nyújtó apró ecsetvonásokban. A kép-

Next

/
Thumbnails
Contents